P. Szabó Mária

Csak éppen

Magas, szőke, épp harminchárom, pont abban a kor­ban. A hite is mintha most meg­erő­södne, von­zotta ma­gá­val a tudat, hogy ő is, meg az is. Mi­csoda sze­ren­cse, a har­minc­há­rom jó szám. Hi­he­tően jó, semmi gond, semmi caf­rang, csak lé­te­zés. A nő kicsi, fe­kete, fö­lötte az öt­ven­nek, su­gárzó. Üt­köz­tek a pil­la­nat­ban, azután men­tek to­vább, egyik balra, a másik előre. A férfi keze hir­te­len vissza­nyúlt, el­kapta a nő kezét.

–  Gyere, szaladjunk! – kiáltott a sem­mibe.

–  Jó, te elöl, majd én is – mondta a nő bi­zony­ta­la­nul. Nem tu­dott már sza­ladni, de érezte, most kell. A másik húzta, vonta egy da­ra­big, majd el­tűnt.

–  Hol lehetsz? – nyújtotta kezét előre a nő, de nem volt ott semmi. Téb­lá­bolt egy ke­ve­set, majd leült. Várt. Majd jön a másik, csak pihen, hisz ő ro­hant job­ban. Pihen és vissza­jön. Esett az eső, de ki­tar­tott, már erő­sen fújt a szél, össze­húzta a nyári ruhát, ki­csit di­der­gett, de várt. A hó lassú pely­hek­ben ölelte körbe. Akik arra jár­tak, ér­tet­le­nül néz­tek rá, mit keres itt egy nő?

–  Merre vagy? – kérdezte néha hal­kan. Már sü­tött a nap, ő még min­dig ott ült. Las­san meg­szok­ták az em­be­rek. Csak egy asszony a ka­vi­csok te­te­jén.

–  Szeretsz?

A szőke közben nagy kört tett meg, míg egy­szer vissza­ka­nya­ro­dott. Tudta, hogy vár­ják, olyan bi­zo­nyos­ság volt ez, amely mu­tatta az utat.

–  Itt vagy? – kérdezte a nő, és mo­soly­gott rá.

–  Igen, megjöttem. A nő csak mo­soly­gott, nem volt mit mon­dani, ez pont így volt elég.

–  A világmindenség, az vagy – mondta a férfi.

–  Hiszek neked – mondta a nő.

–  Gyere, fussunk! A nő tudta, hogy nem megy már, de mégis igye­ke­zett. Nem hagy­hatta, hogy egye­dül fus­son to­vább. Néha imád­ko­zott, akkor meg­kér­dezte, miért kapta éppen ezt?

– A világmindenség vagy neki, hal­lot­tad, azt mondta. Gon­dol­ko­dott ma­gá­ban a vá­la­szon, néha úgy hitte, sok, más­kor pedig, hogy éppen semmi. Ki­nyúj­totta a kezét, nem volt ott, kér­de­zett, nem jött vá­lasz. Akkor leült a ka­vi­csokra.