Dudics Emese

minden egy lapon

egész héten és
egész nap csak
ülök a szív­do­bo­gás­ban
és várom, hogy el­jöj­jön
ez az óra

itt már csak az segít,
ha regény­hős­nek
kép­ze­lem magam,
és tudom, hogy
a kö­vet­kező ol­da­lon
is lesz va­lami

bennem az egyik
robotként üzemel,
eszik, al­szik, ül, néz

bennem a másik
élesen figyel,
hely­zet van,
ele­mez, ál­mo­dik, emészt

na, megint
elment öt perc,
még­sem gör­dül az idő

bárcsak lapozhatnék már