Peti Zsombor

Mogadishu, 1993

Randy Shughart és
Gary Gordon em­lé­kére

Tűzt s golyót köptek a fegy­ve­rek
hogy a só­lyom­hoz utat tör­je­nek.
Erény lelt bi­zo­nyos­sá­got a ha­lál­ban
az év ok­tó­be­ré­nek véres haj­na­lá­ban.
Se test­vére se ro­kona nem volt
kiért a ka­tona hősi ha­lált holt.

A harmadik világ kopár peremén
ti­zen­hét éve múlt ősz­nek reg­ge­lén.
Hol halni járt a lélek csu­pán
a pol­gár­há­bo­rú­nak dög­szaga okán.
Két férfi vál­lal­ko­zott a fel­adatra
hogy a men­tést hő­sie­sen biz­to­sítsa.

De a konvoj katlanba futott véd­te­len
s a két férfi egye­dül ma­radt hir­te­len.
Száz és száz mi­li­cista fegy­ve­ré­nek
dü­hé­ben véd­ték a le­zu­hant he­li­kop­tert.
Míg a lé­leg­zet ki­tart, míg van lő­szer
míg a tüdő le­ve­gőt szív, s a pul­zus ver.

Kattant a fegyver és dobbant a szív
hiába, nincs töl­tény, a halál hív.
Az utolsó lé­leg­zet si­koltva üvölt
s a fej mel­lett go­lyó­zá­por sü­völt.
Majd a földre hull­tak a kezek némán
Mogadishunak forró, vér­szagú ho­mok­ján.