Varga Kriszta

Hűvös

Isten hidege gyöngyöz gerincemen.

Isten hidege lehel határokat nekem.

Csontom csontja, szikláiba épül a mész csí­pőm­ből egy­szer.

Csontom csontja, medencémben hul­lám­zik a Vörös-ten­ger.

Felhőbe nyomja arcomat, pufók hab­csó­kok ké­pe­men,

hegyen lakom, kilátást ad s tük­röt ámulni éne­men.