Oroszi Zsuzsanna

Feledhető

Tompán világít egy sugár a sze­membe

– fáj!

Fáj, hogy csak vagyok a vér­te­len ho­mály­ban,

– földre hajolnak a jegenyék is

egy nyári nap, mikor a semmi

kikezdi létem, és fáj, fáj a sze­mem.

Eltűnnek a színek, felednek a bájak,

Értelmet hazudnak az árnyak.

– De: megerősödik a sejtelem, mikor az óbu­dai te­me­tő­ben

kéjjel vigyorognak a krizan­té­mok.