Dévényi Éva

Közös sors

Ellenőrzött biogazdaságban látta meg a nap­vi­lá­got egy ta­va­szi reg­ge­len.

Jó élete volt. Organikus táplálé­kot ka­pott, és hagy­ták fut­ká­rozni a gaz­da­ság te­rü­le­tén. Meleg nyári na­po­kon sze­re­tett a fák alatt he­ve­részni, a hideg őszi es­té­ken pedig test­vé­rei­vel össze­bújva me­le­ge­dett. Bosszús volt, ha el­fo­gyott a ku­ko­rica, és ide­ge­sí­tet­ték a lá­to­gató gye­re­kek. Nem ke­rült vá­gó­hídra, böl­lér ölte meg, köz­vet­le­nül a tél be­kö­szön­te­kor.

Vadon élő rokona csíkosan született. Sza­ba­don kó­szált a tölgy­er­dő­ben, és na­gyon él­vezte a táp­lá­lék­szer­zést. Ked­venc étele a makk volt, amit ősszel bőven ta­lált az avar­ban. Kü­lö­nö­sen sze­rette a közös für­dé­se­ket a da­go­nyák­ban, és az odúja me­le­gét a hű­vö­södő haj­na­lo­kon. Dühös volt a tu­ris­tákra, akik há­bor­gat­ták, és ha­ra­gu­dott, ha a zsák­má­nya – va­la­mi­lyen apró állat – el­me­ne­kült. A va­dá­szati idény meg­kez­dé­se­kor az első ki­lőtt pus­ka­go­lyó vég­zett vele.