Mizser Attila

Sorozat

Mindennek lesz végül rendje,
a sza­bály­zat min­de­nütt ki van
téve vi­szony­nak, kö­rül­mény­nek,
geo­met­ria az al­ko­nyat­ban van.

Másban nem hiszek, üdvtörténet.
A vá­ros­végi motel.
Az áram a szív alatt.
A cél­ke­reszt lé­zerbe áztat.
(Meg­lőve? Minek? A pont miatt?)

Ha megfelel, kiteszem máshol.
A város egy­napi já­rásra fek­szik.
Innen nem látja, de a domb­ról,
meg­le­pően fel­is­mer­hető, lesz mit.

Ritkán szólok így a létezőről,
arról, ami más­nak ma vicc,
mint egy tár, ki­fo­gyok a szó­ból,
csak az ismer fel, aki nem la­kott itt.