Fecske Panna

I.

Álmot érlel lustán a csend,
ben­nem fris­sen ki­kelt ti­lal­mak
űzik a békét, s a nyár mélán fülel,
köl­töző madár a sze­re­lem.
Nem kötik év­szakok,
sem csalfa ígé­re­tek,
tö­rött szárnnyal, fél­hol­tan is elrepül…