Varga Kriszta

Az árva dala

Apám epém, anyám belem,
mindig ben­nem, sosem velem.
Napot, Hol­dat, ha le­nye­lem,
fé­nyes, meleg lesz te­nye­rem.

Felragyognak, én-rám sütnek,
nem­lét­ük­kel átalütnek.
El­té­ved­nek, belém vesz­nek,
velem együtt földdé lesz­nek.