Fecske Panna

Legyél Te

Gyere,
vedd el mindenem,
feszíts fel,
le­gyek
kagy­ló­héj
aj­kaid kö­zött.
Tes­tem
nyi­tott könyv,
uj­jaid alá si­mult
sza­vak
hal­maza,
neked só­hajt­son imát,
le­gyél gyöngy­ha­lász,
me­rülj belém.
Köréd fo­nó­dom,
le­szek bo­ros­tyán,
s te a ház
éhező kol­dus­nak
él­tető falás
gyere,
légy ol­tá­ro­mon
élő ál­do­más,
kely­hem­ben a bor,
kár­ho­zat és meg­vál­tás,
le­gyél te utolsó só­ha­jom.