Varga Kriszta

Mátka-vásár

Istennel közös az üzletem.
Ő tudja a ren­de­zet­len szám­lát.
Mikor, mivel fizet?

Mikor mivel fizet, a végén nem rá­zunk kezet,
nem hagyja meg­fogni lábát.
Magas tor­nyom­ból néz­he­tem vég­te­len te­rülő hátát.
Arcát nem lát­tam még soha, de miket is be­szé­lek itt?
Gőg­gel ron­ta­nék a várba, hol ka­pu­kat nyit meg a hit?

Törékeny kirakatüvegben – míg a város el­emészti magát
s mor­moló zaja egyre mo­raj­lik – ar­com­ban fel­fedi ön­ma­gát.
Túl rég­óta ker­get­jük már egy­mást.