Babits Mi­hály

(1883–1940)

1883. november 26. Szekszárdon meg­szü­le­tik Ba­bits Mi­hály ki­rá­lyi tör­vény­széki bíró és Ke­le­men Au­róra első gyer­meke: Mi­hály László Ákos. Három test­vére: An­géla (1886), Olga (1893), aki nyolc hó­na­pos ko­rá­ban meg­halt és Ist­ván (1895). A szü­lő­ház ma Ba­bits Em­lék­mú­zeum.

1888–1891 Édesapja bíró a bu­da­pesti, majd a pécsi ki­rá­lyi Íté­lő­táb­lán. A szek­szárdi római ka­to­li­kus elemi is­ko­lá­ban kezdi meg az első osz­tályt; egy-két hét­tel ké­sőbb szü­lei átirat­ják Szek­szárd­ról Bu­da­pestre, a Mária utcai elemi is­ko­lába. A har­ma­dik osz­tályt pedig már a pécsi bel­vá­rosi fiú­is­ko­lá­ban járja.

1893–1901 A Zirc-Ciszterci Rend Pécsi Római Ka­to­li­kus Fő­gim­ná­zi­u­má­ban (ahol egy­kor nagy­apja és édes­apja ta­nult) foly­tatja ta­nul­má­nyait. Te­vé­keny tagja az is­ko­lai ön­kép­ző­kör­nek; gö­rö­gül tanul.

1898 Apja halála (1898. május 12.) után meg­öz­ve­gyült anyja két test­vé­ré­vel, An­gyal­lal – An­géla – és Ist­ván­nal vissza­köl­tö­zik Szek­szárdra; Ba­bits anyai nagy­báty­já­hoz, az agg­le­gény Ke­le­men Mi­hály hon­véd főtörzs­or­vos­hoz kerül, aki­től la­kást és el­lá­tást kap.

1901–1905 „Jó" minősítésű érettségi vizsga után be­irat­ko­zik a pesti böl­csész­karra ma­gyar–fran­cia sza­kos ta­nár­je­lölt­nek. Egye­temi évei alatt anyja öccsé­nél, Ke­le­men Im­ré­nél lakik. Ele­inte fi­lo­zó­fus­nak ké­szül, ver­seit ek­ko­ri­ban szinte csak „mel­lék­ter­mék"-nek te­kinti. Né­gyesy László stí­lus­gya­kor­la­tain Ju­hász Gyu­lá­val és Kosz­to­lá­nyi De­zső­vel köt ba­rát­sá­got. Ba­bits és Kosz­to­lá­nyi „a pesti hó­na­pos szo­bák­ban" egy­más­nak ol­vas­sák föl ki­adat­lan ver­sei­ket. Az egye­tem ötö­dik fél­év­ében át­irat­ko­zik latin szakra. 1905. május 26-án szak­vizs­gá­lati ered­mé­nye: ma­gyar: ki­tűnő; latin: ki­tűnő; görög: jó.

1905–1906 Gyakorlóévére világi he­lyet­tes ta­nári ál­lást nyer a Bajai Római Ka­to­li­kus (cisz­terci) Fő­gim­ná­zium­ban, ahol ma­gyart és la­tint tanít.

Már huszonkét éves korában készen van első ver­ses­könyve, de nem vá­gyik nyil­vá­nos­ságra: „az volt a vé­le­mé­nyem, hogy az ak­kori fo­lyó­ira­tok nem mél­tók ver­se­imre". 1906. május 15-én pe­da­gó­giai szak­vizs­gát tesz, fi­lo­zó­fiá­ból jó, pe­da­gó­giá­ból elég­sé­ges ered­ménnyel. Au­gusz­tus 30-án a Ma­gyar Szemle „kü­lön­szám­ban" mu­tatja be a fi­a­tal köl­tőt.

1906–1912, 1916, 1935 Korai verseit 1906 nya­rán két cik­lusba fog­lalja; 1912-ig fo­lya­ma­to­san má­solja be az üres la­pokra új ver­seit, il­letve ál­lítja össze kéz­irat­ok­ból, gép­irat­ok­ból és nyom­dai le­vo­nat­ok­ból vagy ki­nyom­ta­tott szö­ve­gek­ből ver­sei­nek gyűj­te­mé­nyét, s utó­la­go­san da­tálja őket. (A ké­sőbb be­köt­te­tett gyűj­te­mény, az An­gya­los könyv fe­de­lére fe­le­sége, Török Sophie Carpaccio Ze­nélő an­gyalát raj­zolja 1935-ben.)

1906–1908 Kinevezik a Szegedi Ál­lami Fő­re­ál­is­ko­lába a la­tin­nak mint rend­kí­vüli tárgy­nak ok­ta­tá­sára, he­lyet­tes ta­nári mi­nő­ség­ben. Ké­sőbb ma­gyar iro­dal­mat is tanít, s ő az is­ko­lai könyv­tár őre. A Sze­ged és Vi­déke rend­sze­re­sen közli ver­seit, mű­for­dí­tá­sait, cik­keit, szí­ni­kri­ti­káit.

1908 Turáni induló című verse nem nyeri meg Schöpflin Ala­dár tet­szé­sét; a Va­sár­napi Ujság szer­kesz­tői üze­ne­té­ben uta­sítja vissza a nála elő­ször je­lent­kező Ba­bit­sot. Er­kölcs és is­kola című írása miatt össze­üt­kö­zésbe kerül a tan­ke­rü­leti fő­igaz­ga­tó­val, aki re­tor­zió­kép­pen át­he­lyez­teti: ren­des ta­nárrá ne­ve­zik ki a Fogarasi Ál­lami Fő­gim­ná­ziumba. Úgy érzi magát, mint Ovi­dius, mikor To­miba ké­szült. Au­gusz­tus­ban indul első itá­liai út­jára Ve­len­cébe. El­kezdi for­dí­tani Dante Is­teni Szín­já­tékát. Von­za­lom támad benne a Ciba cuk­rászda fel­szol­gáló kis­asszo­nya iránt, erről ta­nús­ko­dik Sugár című verse. Meg­je­le­nik Nagy­vá­ra­don A Hol­nap-an­to­ló­gia, mely­ben Ba­bits öt ver­set közöl. Osvát Ernő a Nyu­gatban köz­re­adja köl­te­mé­nyeit.

1909 Tizenöt költeményét válogatja bele A Hol­nap új ver­sei kö­te­tébe. Má­jus­ban je­le­nik meg első ver­ses­könyve: Le­ve­lek Iris ko­szo­rú­já­ból. Nyá­ron fogarasi ta­nár­tár­sá­val, Ambrózy Pál­lal Itá­li­ába uta­zik, el­jut­nak egé­szen Ná­po­lyig.

1910 Februárban először szerepel – nagy si­ker­rel – a Nyu­gat fel­ol­va­só­est­jén. Nyá­ron Ola­szor­szág­ban, Dél-Fran­ci­a­or­szág­ban és Pá­rizs­ban jár.

1911 Megjelenik második verseskönyve, a Her­ceg, hátha meg­jön a tél is!, va­la­mint Két kri­tika cím­mel ta­nul­má­nyai. Uno­ka­test­vére, Kiss Böske iránt ér­zett sze­relme, há­zas­sági terve meg­hi­ú­sul. Jú­lius­ban – Hat­vany Lajos köz­ben­já­rás­ára – az Új­pesti Ál­lami Gim­ná­ziumba he­lye­zik át. Rá­kos­pa­lo­tára köl­tö­zik.

1912 Novembertől a Tisztvi­se­lő­te­lepi Gim­ná­zium­ban tanít. Min­den­na­pos ven­dég Dienes Pál ma­te­ma­ti­kus­nál és fe­le­sé­gé­nél, a Berg­son-ta­nít­vány Geiger Va­lé­riá­nál (aki másod-uno­ka­test­vére). Meg­je­le­nik Dante Is­teni Szín­já­té­ká­nak első része, a Pokol Ba­bits for­dí­tá­sá­ban.

1915 A Nyugat augusztusi szá­má­ban meg­je­lent Ját­szot­tam a ke­zé­vel című verse miatt Rá­kosi Jenő haj­szát indít el­lene a saj­tó­ban; ne­ve­lői, ha­za­fiúi meg­bíz­ha­tó­sá­gát is meg­kér­dő­je­le­zik.

1916 Januárban büntetésből eltávo­lít­ják az is­ko­lá­ból, s a Bu­da­pest­vi­déki Tan­ke­rü­leti Fő­igaz­ga­tó­ság­hoz he­lye­zik, ahon­nan azon­ban egyet­len nap múlva meg­szö­kik. Szív­baja miatt a so­ro­zá­son al­kal­mat­lan­nak nyil­vá­nít­ják. Már­cius 26-án a Nyu­gat ze­ne­aka­dé­miai ma­ti­né­ján ol­vassa föl Hús­vét előtt című ver­sét, me­lyet hall­ga­tó­sága óri­ási lel­ke­se­dés­sel ün­ne­pel. Má­jus­ban je­le­nik meg Recitativ című har­ma­dik ver­ses­könyve. Má­jus­ban a Re­viczky ut­cába köl­tö­zik (ahol egé­szen 1931-ig él). Hosszabb be­teg­sza­bad­ság után no­vem­ber­től ismét ka­ted­rára áll, ez­út­tal a VI. ke­rü­leti Mun­kácsy – akkor Bulyovszky – utcai Ál­lami Fő­gim­ná­zium­ban. Szabó Ervin há­bo­rú­el­le­nes kö­ré­nek tagja lesz.

1917 A Nyugat március 1-jei szá­mát For­tis­simo című verse miatt el­ko­boz­zák, s „val­lás el­leni vét­ség" címén el­já­rást in­dí­ta­nak el­lene. De­cem­ber­ben a Pe­tőfi Tár­sa­ság köz­gyű­lése ren­des taggá vá­lasztja.

1918 Szeptemberben ideiglenes nyug­ál­lo­mányba vo­nu­lási ké­rel­mét el­fo­gad­ják. Szabó Er­vin­nel kö­zö­sen fo­gal­maz­zák meg az Eu­rópa Lo­vag­jai szö­vet­sé­gé­nek bé­ke­ki­ált­vá­nyát. Er­dély­ben és Po­zsony­ban részt vesz a Nyu­gat fel­ol­va­só­kör­út­ján. Az ok­tó­beri for­ra­da­lom után Osvát Ernő meg­vá­lik a Nyu­gattól, he­lyette Ba­bits lesz a fo­lyó­irat fő­szer­kesz­tője. Több író- és új­ság­író szer­ve­zet tag­jává vá­laszt­ják.

1919 Februárban az Új Világ című if­jú­sági lap­ban meg­je­le­nik Az igazi haza című esszéje a Szó­zat mo­dern ol­va­sá­sá­ról, mely­ben a nem­ze­té­nél fon­to­sabb­nak tartja az egye­te­mes em­be­ri­ség ügyét. Ezt haza- és nem­zet­áru­lás­ként ér­tel­me­zik, erős tá­ma­dást in­dí­ta­nak el­lene. A Ta­nács­köz­tár­sa­ság ide­jén egye­temi ta­nárrá ne­ve­zik ki a bu­da­pesti egye­temre; Az iro­da­lom el­mé­lete cím­mel tart elő­adás-so­ro­za­tot, s meg­hir­deti Ady ver­seit ér­tel­mező sze­mi­ná­ri­u­mát. Az egye­te­men ta­nít­vá­nyai közé tar­to­zik az ifjú költő, Szabó Lő­rinc. Ha­ma­ro­san vissza­ret­ten és ki­áb­rán­dul a kom­mün ra­di­ka­liz­musa lát­tán, s vissza­vo­nul a kö­zé­let­től. A ta­nács­ha­ta­lom bu­kása után a Nyu­gatban meg­je­le­nik a Ma­gyar költő ki­lenc­száz­ti­zen­ki­lenc­ben című val­lo­mása, sze­rep­vál­la­lá­sá­ról és ké­te­lyei­ről.

1920 A Petőfi Társaság kizárja tag­jai so­rá­ból; fe­gyelmi el­já­rás ered­mé­nye­kép­pen Az igaz haza című írása miatt áp­ri­lis­ban meg­von­ják nyug­dí­ját; s ál­landó rend­őri zak­la­tás­nak te­szik ki. Jú­nius­tól több mint egy évre ott­hont nyújt Szabó Lő­rinc­nek. Meg­je­le­nik Ba­bits for­dí­tá­sá­ban az Is­teni Szín­já­ték má­so­dik része, a Pur­ga­tó­rium, és a Nyug­ta­lan­ság völ­gye című ver­ses­könyve.

1921 Január 15-én házasságot köt Tanner Ilo­ná­val, aki­nek ő vá­lasztja a Török Sophie írói nevet. Ola­szor­szágba, Ve­len­cébe és Fi­ren­zébe utaz­nak nász­útra. El­kezdi írni a Ha­lál­fiai című re­gé­nyét. Ha­za­térve to­lonc­házba kerül, majd „mint a fenn­álló tár­sa­dalmi rend­szerre ve­szé­lyes egyént" ál­landó rend­őri fel­ügye­let alá he­lye­zik.

1922 Rendőri felügyeletét febru­ár­ban meg­szün­te­tik. A nyár egy ré­szét ba­rát­já­nál, Szi­lasi Vil­mos­nál töl­tik Né­me­tor­szág­ban.

1924 Esztergomban az Előhegyen nya­ra­lót épí­te­nek; ettől kezdve ta­vasz­tól őszig itt élnek, s gyak­ran lát­ják ven­dé­gül ba­rá­tai­kat. So­kí­zü­leti- és szív­izom­gyul­la­dás kí­nozza.

1925 Megjelenik Sziget és ten­ger című ver­ses­kö­tete. Au­gusz­tus­ban ismét Szi­lasiéknál ven­dé­ges­ked­nek.

1927 Január 18-án meghal Baumgar­ten Fe­renc Fer­di­nánd, aki vég­ren­de­let­ében va­gyo­nát a ma­gyar írók tá­mo­ga­tá­sára, se­gé­lye­zé­sére szol­gáló ala­pít­ványra hagyja, mely­nek iro­dalmi ku­rá­to­rául Ba­bit­sot ne­vezi ki. Ez a meg­bí­za­tás Ba­bits­nak élete vé­géig biz­tos meg­él­he­tést nyújt.

1928 Örökbe fogadják Tanner Ilona öccsé­nek Ba­bitsék cse­léd­lá­nyá­tól szü­le­tett gyer­me­két, Il­di­kót.

1929 Elkezdődik a Baumgarten-ala­pít­vány mun­kája. Az Ady-reví­zió vi­tá­já­ban Ba­bits Kosz­to­lá­nyi­val szem­ben a Pesti Naplóban Ady mel­lett fog­lal ál­lást. Osvát ha­lála után Mó­ricz­cal együtt szer­keszti a Nyu­gatot. Elő­adást tart a ber­lini Ma­gyar In­té­zet­ben.

1930 József Attila A Tollban éles tá­ma­dást intéz Ba­bits ellen Az is­te­nek hal­nak, az ember él című kö­tete kap­csán. Ba­bits a Kis­fa­ludy Tár­sa­ság tagja lesz.

1931 Februárban a francia be­csü­let­rend lo­vagi cí­mé­vel tisz­te­lik meg Bar­tók Bé­lá­val együtt. Má­jus­ban Bu­dára, az At­tila út 91–95. alá köl­töz­nek. No­vem­ber­ben öt­ve­ne­dik szü­le­tés­nap­ját ün­nep­lik.

1932 Sokízületi gyulladása kiújul. Az év végén meg­je­le­nik kö­zép­kori him­nusz­for­dí­tá­sai­nak gyűj­te­mé­nye, az Amor Sanctus.

1933 Móriczcal szétválnak útjaik; feb­ruár 16-tól egye­dül szer­keszti a Nyu­gatot. Meg­je­le­nik a Ver­senyt az esz­ten­dők­kel. Ok­tó­ber­ben Svájc­ban pi­hen­nek Szi­lasiéknál.

1934 Megjelenik Az európai iro­da­lom tör­té­nete. Az év végén vi­lág­iro­dalmi so­ro­zata indul a Rá­dió­ban, ekkor ve­szik észre nehéz lég­zé­sét.

1935 Egymást követő súlyos beteg­sé­gekbe esik; ve­se­bán­tal­mak­kal kerül sza­na­tó­riumba. Er­dé­lyi fel­ol­va­só­út­já­hoz a román ha­tó­sá­gok­tól nem kap be­uta­zási en­ge­délyt.

1937 Babits egyre súlyosbodó ál­la­pota miatt a társ­szer­kesztő Illyés Gyula látja el a Nyu­gat szer­kesz­tői mun­ká­ját. Az áp­ri­lis 17-i or­vosi di­ag­nó­zis gé­ge­da­ga­na­tot ál­la­pít meg. Au­gusz­tus­ban az At­tila út 65/b-be köl­töz­nek. Szep­tem­ber­ben meg­je­le­nik Összes ver­seinek gyűj­te­mé­nye.

1938 Február 10-én Rudolf Nissen, az Isz­tam­bul­ban dol­gozó német or­vos­pro­fesszor gé­ge­mű­tét­tel el­tá­vo­lítja a da­ga­na­tot, és kan­ült he­lyez a sebbe. Ba­bits a gé­ge­met­szés kö­vet­kez­té­ben el­ve­szíti hang­ját, s csak Beszél­gető­füzetei lap­jain érint­ke­zik lá­to­ga­tói­val. Áp­ri­lis­ban ki­en­ge­dik a kór­ház­ból, má­jus­ban egy időre vissza­nyeri be­széd­ké­pes­sé­gét. Az Athenaeum tíz kö­tet­ben szán­dé­ko­zik meg­je­len­tetni élet­mű­vét. Au­gusz­tus 18-án ké­szül el a Jónás könyve. No­vem­ber­től su­gár­ke­ze­lésre jár az Eöt­vös Lo­ránd Rá­dium és Rönt­gen In­té­zetbe.

1940 Átmeneti javulás után álla­pota rom­lik; már­cius­ban nagy­be­te­gen veszi át San Remóban az öt­ven­ezer lírás díjat, Dante-for­dí­tá­sá­nak ju­tal­mát, majd Brissagó­ban pihen fe­le­sé­gé­vel Szi­lasiéknál. Ha­za­jö­ve­tele után a János-sza­na­tó­rium­ban újabb su­gár­ke­ze­lés­ben ré­sze­sül. Áp­ri­lis végén át­köl­töz­nek a Logodi utca 31-be. Gyo­mor­szon­dán át táp­lál­ják. Ismét el­ve­szíti a hang­ját.

1941 Március 3-án megjelenik az Aka­dé­mián, de szék­fog­la­ló­ját Rédey Ti­va­dar ol­vassa fel he­lyette. Áp­ri­lis­ban Esz­ter­gomba vonul vissza; szinte élete utolsó pil­la­na­táig dol­go­zik, ott fe­jezi be az Oidipus Kolonosban for­dí­tá­sát. Au­gusz­tus 3-án föl­hoz­zák Bu­da­pestre, 4-ére vir­radó éj­szaka a Siesta-sza­na­tó­rium­ban meg­hal. 7-én te­me­tik el a Ke­re­pesi úti te­me­tő­ben. A ra­va­tal­nál Brisits Fri­gyes imá­ját kö­ve­tően Rédey Ti­va­dar, Illyés Gyula, Schöpflin Ala­dár, Szabó Lő­rinc, Be­ne­dek Mar­cell, Bókay János és François Gachot mond bú­csú­sza­va­kat.


Oldal tetejére