Szabó Dezső

(1879–1945)

1879. június 10-én Kolozsvárott szü­le­tik, Nagy­aj­tai és bögözi Szabó Jó­zsef tör­vény­széki irat­tá­ros és a ka­lo­ta­szegi (Türe) ere­detű Mille Mária gyer­me­ke­ként. Ő a ti­ze­dik gyer­mek, ti­zen­két test­vére közül több egé­szen kis ko­rá­ban halt meg, a fel­nőtt kort meg­él­tek kö­zött akad al­ko­ho­lista, sú­lyo­san eg­zal­tált, át­la­go­san és ki­fe­je­zet­ten te­het­sé­ges is. A csa­lád at­mosz­fé­rá­ját az al­ko­hol von­zá­sát el­há­rí­tani nem képes, egy­kori '48-as hon­véd apa nagy fel­lán­go­lá­sai, meg­ha­son­lá­sai és a ra­jongó ter­mé­szetű anya ex­cent­ri­kus lénye ha­tá­roz­zák meg.

1887 őszén, nyolcéves korában is­ko­lába írat­ják: a ko­lozs­vári re­for­má­tus kol­lé­giumba, ahol végig ki­tűnő ta­nuló. Ta­nul­má­nyai meg­kez­dé­se­kor már több éve ír és olvas: el­ső­sor­ban Jó­kait, és a kor­ban di­va­tos, ro­man­ti­kus tör­té­nelmi re­gé­nye­ket: Jó­si­kát, P. Szath­máry Ká­rolyt.

1899 Budapestre kerül, az Eötvös-kol­lé­giumba sze­retne be­jutni, de ez a kí­sér­lete csak a kö­vet­kező évben – Tisza Ist­ván aján­ló­le­ve­lé­vel – si­ke­rül.

1900 Ősszel kezdi meg magyar–fran­cia sza­kon ta­nul­má­nyait az Eöt­vös-kol­lé­gium­ban, olyan tár­sak kö­zött, mint a jó ba­rá­ta­ivá vált Szekfű Gyula, Ko­dály Zol­tán és Laczkó Géza, Gombocz Zol­tán, Pais Dezső. Rend­kí­vüli nyelv­te­het­ség, rész­ben ezért for­dul a nyelv­tu­do­mány felé, a finn­ugor nyel­vé­szet terén nagy jövőt jó­sol­nak neki.

1904 Helyettes tanári megbízást kap Bu­da­pes­ten.

1905–1906 Egyéves párizsi ösztön­dí­jat kap. Itt – szem­ben Ady­val – ki­fe­je­zet­ten a kon­zer­va­tív, ke­resz­tény, nem­zeti ide­o­ló­giák hat­nak rá. Él­mé­nyei ha­tá­sára sza­kít ko­rábbi el­kép­ze­lé­sei­vel, a fi­lo­ló­giá­val és a nyel­vé­szet­tel, és gye­rek­kora vi­lág­meg­váltó ál­mai­hoz vissza­ka­nya­rodva tér haza Bu­da­pestre.

Amíg teheti, rendszeresen elláto­gat Pá­rizsba: 1909, 1910, 1911, 1912 nya­rán is.

1906 Ősztől Székesfehérváron közép­is­ko­lai tanár. Itt írja első cik­keit, ezek­ben az akkor ter­jedő ke­resz­tény­szo­ci­a­lista tanok és Pro­hászka Ot­to­kár anti­libe­rális el­kép­ze­lé­sei je­gyé­ben éles an­ti­sze­mi­tiz­mus­sal fo­gal­maz – ami­ből or­szá­gos bot­rány lesz, nem­csak Ady Endre til­ta­ko­zik, de Tisza Ist­ván is le­inti Szabó De­zsőt, akit végül „bün­te­tés­ből" Nagy­vá­radra he­lyez­nek.

1908 Nagyváradon megismerkedik és ba­rát­sá­got köt Ju­hász Gyu­lá­val, és meg­is­meri Ady köl­té­sze­tét, mely­nek el­kö­te­le­zett híve lesz. A város szel­le­mi­sé­gé­nek ha­tá­sára a li­be­ra­liz­mus­ról és a zsi­dó­ság­ról al­ko­tott vé­le­mé­nye is meg­vál­to­zik.

1909 Megkapja tanári kinevezését, ősz­től Szé­kely­udvar­helyre he­lye­zik, a nya­rat Fran­ci­a­or­szág­ban, fő­ként Pá­rizs­ban tölti.

1910 Az Országos Tanáregyesület ke­re­tei kö­zött ki­emel­kedő sze­re­pet ját­szik a ta­ná­rok mun­ka­ter­heit je­len­tő­sen nö­velő kor­mány­zati tö­rek­vé­sek ellen fel­lépő moz­ga­lom­ban. Ekkor írja máig ne­ve­ze­tes mon­da­tát: „A Himnuszt üres has­sal csak egy bi­zo­nyos ideig lehet éne­kelni." A kö­ve­te­lé­sek­kel szem­ben maga Tisza Ist­ván ír cik­ket, amire Szabó Dezső már a Nyu­gatban vá­la­szol. Ettől kezdve rend­sze­re­sen közli írá­sait a Nyu­gat és a Hu­sza­dik Szá­zad. Szo­ros kap­cso­latba kerül a pol­gári ra­di­ká­lis mű­vé­szek­kel, ér­tel­mi­ség­gel, neve or­szá­go­san e kör­höz kö­tődve válik is­mertté. A Nyu­gatban nyolc­van­két írása je­le­nik meg (1916-tól a kap­cso­lat 1919-ig szü­ne­tel, akkor, rövid időre, föl­ele­ve­ne­dik). Kez­det­ben el­ső­sor­ban ta­nul­má­nyo­kat, 1912-től el­be­szé­lé­se­ket is közöl itt, 1914-től az utób­biak ke­rül­nek túl­súlyba.

1913 Ősszel a székelyudvarhelyi mű­kö­dé­sét kí­sérő ki­sebb-na­gyobb bot­rá­nyok miatt Sü­megre, majd újabb bot­rá­nyát kö­ve­tően, 1914 nya­rán Ung­várra he­lye­zik. A há­ború ki­tö­rése után Ung­vár front kö­zeli város lesz, ennek a hely­zet­nek min­den ri­asztó kö­vet­kez­mé­nyé­vel. Ez Szabó De­zsőt fe­szült ideg­ál­la­pot­ban tartja, ez lesz az oka a ka­to­nai szol­gá­lat alóli fel­men­té­sé­nek. Nem osztja a korai há­bo­rús lel­ke­se­dést: az első pil­la­nat­tól kezdve csak az Ad­yé­hoz ha­son­lít­ható, kö­vet­ke­ze­tes pa­ci­fiz­mus­sal száll szembe a há­bo­rús té­bollyal.

1917 Nyáron megjelenik első regé­nye, a Nincs me­nek­vés.

1917–1918 Az új tanévet – egy újabb konf­lik­tust kö­ve­tően – már Lő­csén kezdi. Az it­teni nyu­ga­lom a fel­té­tele Az el­so­dort falu meg­írá­sá­nak, ame­lyet 1918. ok­tó­ber 31-én fejez be. A kö­te­tet Kner Im­ré­vel sze­retné meg­je­len­tetni, aki ek­korra adja ki a Nyu­gatban meg­je­lent írá­sok­ból vá­lo­gató Napló és el­be­szé­lé­sek című kö­te­tet.

1918 Ősszel Budapestre érkezik, egye­temi ta­nári ál­lásra szá­mít, de csak egy fő-reál­is­ko­lai ál­lást kap, amely a for­ra­dalmi idők­ben nem köti le. Az őszi­ró­zsás for­ra­da­lom­mal elé­ge­det­len, úgy látja, hogy az nem oldja meg a ma­gyar­ság előtt álló fel­ada­to­kat.

1919 Tavasszal befejezi tanári mű­kö­dé­sét, „fő­ál­lású" író lesz. A Ta­nács­köz­tár­sa­ság – a kom­mün – ki­ki­ál­tá­sát a Nyu­gatban lel­kes cikk­ben üd­vözli.

1919. május 23-án megjelenik Az el­so­dort falu. A nyár bi­zony­ta­lan vi­szo­nyai miatt Sü­megre „me­ne­kül", ahon­nan az el­len­for­ra­da­lom győ­zel­mé­nek hí­rére, au­gusz­tus­ban tér vissza, és rend­kí­vüli ak­ti­vi­tás­sal vesz részt a köz­élet­ben. Ahogy az idő­szak ma­gyar tár­sa­dal­mát, úgy az ő gon­dol­ko­dá­sát sem csak a há­bo­rús össze­om­lás, a nem­zeti meg­alá­zott­ság miatt éledő igen erős nem­zeti érzés, hanem – a kom­mün nagy­számú zsidó szár­ma­zású ve­ze­tő­jére utalva – erős po­li­ti­kai an­ti­sze­mi­tiz­mus jel­lemzi. De nem csak ez: a vi­lág­né­zet­ében ko­ráb­ban is fon­tos szo­ciá­lis el­kö­te­le­zett­ség, és a szel­lemi ér­té­kek, a te­het­ség tisz­te­lete to­vábbra is meg­ma­rad. El­kép­ze­lése sze­rint el­ér­ke­zett a ma­gyar for­ra­da­lom meg­va­ló­sí­tá­sá­nak ideje, s úgy gon­dolja, hogy erre az új kur­zus is adhat al­kal­mat. Ezért 1919 őszén az el­len­for­ra­da­lom él­vo­na­lá­ban szer­vez­ke­dik – hogy aztán fo­ko­za­to­san össze­üt­kö­zésbe ke­rül­jön annak szel­lemi irá­nyí­tói­val, majd rend­sze­ré­vel.

1920 A kiábrándulás éve, a nyá­ron So­mogy­vámoson el­kezdi írni a Cso­dá­la­tos élet című re­gé­nyét. Ősszel meg­je­le­nik az Egye­nes úton és a Ta­nul­má­nyok és jegy­ze­tek című kö­tete, me­lyek­nek írá­sait ere­de­ti­leg a Nyu­gat és a Hu­sza­dik Szá­zad kö­zölte. Szel­lemi ér­te­lem­ben ez az egy­kori „prog­resszív" kor­sza­ká­hoz, szel­lemi kap­cso­la­tai­hoz való híd­épí­tési kí­sér­let­nek is te­kint­hető.

Az év végétől a Virradat ve­zér­cik­keit jegyzi, ebben egy­aránt bí­rálja a for­ra­dal­mak és az el­len­for­ra­da­lom „ide­gen­sé­gét".

1921 Rendszeresen összeütközik a „ke­resz­tény kur­zus­sal", a sza­kí­tás be is kö­vet­ke­zik. Az év végén meg­je­le­nik Ölj! című no­vel­lás­kö­tete.

1923 Szellemileg, társadalmilag egyre el­szi­ge­tel­tebb. Au­rora cím­mel fo­lyó­ira­tot indít (mely ha­ma­ro­san Élet és Iro­da­lom cím­mel foly­ta­tó­dik, de no­vem­ber­ben már nem je­le­nik meg), ame­lyet egyre in­kább csak az ő, a „ke­resz­tény kur­zust" bí­ráló írá­sai töl­te­nek meg. Az év ele­jén Pa­nasz cím­mel ta­nul­mány­kö­tete, az év végén Jaj! cím­mel no­vel­lái je­len­nek meg.

1924 Elkezdi írni a megelőző évek ta­pasz­ta­la­tait összegző, az el­len­for­ra­dalmi rend­szer torz, a nem­zet ér­de­kei­vel el­len­kező vo­ná­sait le­lep­lező re­gé­nyét, a Se­gít­ség!-et.

Bejelenti, hogy végleg elhagyja Ma­gya­ror­szá­got: ok­tó­ber­ben Ola­szor­szágba, onnan 1925. ja­nuár ele­jén Pá­rizsba uta­zik. Az „emig­rá­ció" mind­össze öt hó­na­pig tart: már­cius­ban tér vissza Ma­gya­ror­szágra. Ok­tó­ber­ben be­fe­jezi a Se­gít­ség!-et, mely az év végén je­le­nik meg.

1926–1927 Inkább előadásokat tart, vi­szony­lag ke­ve­set ír: olasz út­já­nak él­mé­nyeit a Ten­ger és te­mető (1926) no­vel­lái­ban írja meg.

1928 Fontos cikkeket ír Bajcsy-Zsi­linszky lap­jába, az Előörsbe (össze­sen öt­venöt írása je­le­nik meg itt), az év végén azon­ban sza­kít a fő­szer­kesz­tő­vel és a lap­pal.

1929 Ősszel Kritikai Füzetek cím­mel ki­ad­vány­so­ro­za­tot indít (mely végül két szá­mot él meg), az első fü­zet­ben Ba­bit­sot tá­madja.

1930 Ez évtől elszigetelten, anyagi ne­héz­sé­gek kö­ze­pette él.

1931 A Bartha Miklós Társaság gon­do­zá­sá­ban nap­vi­lá­got lát a Meg­ered az eső című re­gény­tö­re­déke, amely a for­ra­dal­mak ide­jét áb­rá­zolja, s ame­lyet még az Aurorában kez­dett kö­zölni. Ennek az évnek ter­mése a Ka­rá­csony Ko­lozs­várt, mely re­gény­írói pá­lyája mély­pont­já­nak te­kint­hető. El­kezdi írni a kö­vet­kező évben meg­je­lenő Fel­tá­ma­dás Makucskánt – amely vi­szont a leg­re­me­kebb sza­tí­rája.

1932 Ez évtől – korábbi pályaképe felől nézve vá­rat­la­nul – a Ma­gyar Úri­asszo­nyok Lapjába kezd írni, ezzel ren­de­ző­dik anyagi hely­zete. Lírai kar­co­la­tok, no­vel­lák jel­zik élete kon­szo­li­dá­ció­ját.

1933 Megjelenik a Mosoly­gok című el­be­szé­lés­kö­tete; nagy­si­kerű elő­adást tart a Ze­ne­aka­dé­mia Nagy­ter­mé­ben.

1934 Ekkortól mintegy egyszemélyes fo­lyó­irat­ként je­le­nik meg a Szabó Dezső újabb művei tény­le­ges címet vi­selő, de a föl­tün­te­tett kiadó neve alap­ján Ludas Má­tyás Fü­ze­tek néven em­le­ge­tett so­ro­zat, mely az el­kö­vet­kező évek­ben meg­ha­tá­rozó je­len­tő­ségű fó­ruma, és újból nyil­vá­nos­sá­got biz­to­sít neki a min­dig is leg­fon­to­sabb­nak tar­tott kö­zön­ség, a fi­a­ta­lok kö­ré­ben.

1935 Elkezdi sokszor lírai hangütésű ön­élet­raj­zát, talán leg­har­mo­ni­ku­sabb szép­írói al­ko­tá­sát, az Életeimet. Má­jus­ban három elő­adást tart a Ze­ne­aka­dé­mián.

1936 Kiegyensúlyozott alkotóévek kö­vet­kez­nek. Van hova és mit írnia, kö­zön­sé­get talál, rend­sze­re­sen elő­adá­so­kat tart (ezek­ből nőnek ki a ma­gyar tár­sa­dal­mat, po­li­ti­kát vizs­gáló ta­nul­má­nyai).

1939. május 23-án (Dezső-napon, és Az el­so­dort falu meg­je­le­né­sé­nek év­for­du­ló­ján) a Ze­ne­aka­dé­mián ha­tal­mas ün­nep­lés­ben ré­sze­sül hat­va­na­dik szü­le­tés­napja al­kal­má­ból Bar­tók, Ko­dály, Mó­ricz és a ma­gyar szel­lemi élet több más ki­vá­ló­sága kö­szönti.

Decemberben Püski Sándor kiadásá­ban meg­je­le­nik Az egész lá­tó­ha­tár,Fü­ze­tek ta­nul­má­nyai­ból ké­szült há­rom­kö­te­tes vá­lo­ga­tás.

1942 A háborús időszak papírhiánya és a cen­zúra szi­go­rí­tása miatt a 80. szám­mal be­fe­jezi Fü­ze­tek so­ro­za­tát. Ezt kö­ve­tően méltó or­gá­num nél­kül marad, a szá­mára dön­tően fon­tos ta­nul­má­nyok már nem szü­let­nek meg. Gon­do­la­tait elő­adá­sain ter­jeszti: a mind erő­sebb német és nyi­las fe­nye­ge­tés ve­szé­lye­ire fi­gyel­mez­tet. Utolsó elő­adá­sát 1943 au­gusz­tu­sá­ban tartja.

1943 Ez évtől (1944 áprilisi betil­tá­sáig) írá­sait a Film, Szín­ház, Iro­da­lom (fő­szer­kesztő Egyed Zol­tán) adja közre. A lap ter­mé­sze­té­ből adó­dóan ezek sem le­het­nek nagy, át­fogó ta­nul­má­nyok. Az év végén je­le­nik Le­ve­lek Ko­lozs­várra című könyve.

1944 Az év elején 150 000 pengőért adja el Az el­so­dort falu „kri­ti­kai" ki­adá­sá­nak jogát Faust Imre ki­adó­já­nak, ennek az összeg­nek je­len­tős része ha­lá­la­kor is meg­van.

A német megszállás után elveszti ko­rábbi meg­szó­la­lási le­he­tő­sé­gét, alig moz­dul ki ott­hon­ról. Au­gusz­tus­tól a Ma­gyar Ünnepben je­len­tet meg ap­róbb kar­co­la­to­kat, ezek­ben szó sem esik a min­den­nap­ok­ról, a há­bo­rú­ról.

Karácsony első napjától, ahogyan min­den bu­da­pesti, ő is meg­kezdi pin­ce­lakó éle­tét.

1945 Január elejétől betegeskedik, 13-án meg­hal.