Pethes Mária

Közeledések

Ablakon kidobott ébredés, esőben fel­ol­dott
idő va­gyok. Sze­mem­ben az ál­mat­lan­ság
mo­no­szkópja. Ab­la­kom alatt szél­vi­har
sze­re­ná­do­zik. Sza­lonna koc­ká­za­tát vál­laló

emigráns énekesmadár vagy, s én óvó­he­lyed.
In­te­ge­té­sem­ben el­fe­lejt lo­bogni a kendő.
Vedd fel az arcom ked­ves, nézd szép ha­lott-
fehér. Leg­alább egy­szer nem tar­tóz­tat le

az előítélet a könyvesboltban. Majd én
pofán vágom és el­mon­dom neki, hogy
könyv­tá­rak égtek le a sze­med­ben. Utána

összeszedem hajszálaidat, amiket azért
hul­laj­tot­tál el, hogy ha­za­ve­zes­se­nek,
és fél­ár­bocra eresz­tem ezt a ver­set.