Lajtai Gábor

Keser

Bohócok röhögnek rajtunk
Nélkülünk foszlik a nyár
Különből együttbe hajlunk
Türelmünk ránk kiabál

Semmivé porlad a minden
Ködlepte dzsungel a rég
Lesz-e még holnap a nincsen
Lesz-e időnkből elég

Vágyaim köröttem ülnek
Sámándob túlélni hív
Vadakká így szelidülnek
Szavadra dobban a szív