Pethes Mária

Etűd két gordonkára

Időnket lombosítják az évek,
csattogva tépi szerelmünk
selyemlobogóját a szél, és az ég
szótagolva visszhangozza
kérdéseinket.

Jaj, mennyi kiáltásunkat
vesztegeti el a Tópart?
Mennyi hulláma rejtegeti
párhuzamainkat?

Mennyi bőrig ázott virág
tagadja meg titkainkat?
És a téli álomra készülő kert
hány boldog szándékunkat
temeti el?

Mennyi befejezetlen vallomásunkat
ismétlik tavaszig a fasor fái?
Mennyi éjszaka növeszti ránk
karvaly szárnyát?
És jaj, hány csalogányban
fogan meg szerelmes énekünk?