Varga Kriszta

Költőszövetség

Barna ruhában ül a Bánat,
majszolja-majszolja szívemet.
Lábat lógáz, harangozik
cipőjén barna homokszemek.

Kiült a padra, a fényes napra.
Nem vár, nem remél, nem remeg.
Tükrös szívemet egyre morzsolja
mézeskalács-énem elreped.