Zrínyi Miklós

III. Ferdinándnak

(Fordítás latinból)

Csáktornya, 1652. július 5.

Szentséges Császári és Királyi Fel­ség, Leg­ke­gyel­me­sebb Uram!

A néhai nemes Gregoróczy Györgynek, Szent­sé­ges Fel­ség­tek szla­vó­niai vára, Szre­diskó egy­kori kapi­tá­nyá­nak hát­ra­ha­gyott özve­gye, Sza­bóki Éva nem­ze­tes asszony fájdal­mas kérel­mére köte­les­sé­gem­nek tar­tom, hogy leg­alá­za­to­sab­ban fel­fed­jem Szent­sé­ges Fel­ség­tek előtt az emlí­tett kapi­tány nyo­mo­rul­tul való meg­öle­té­sét és legyil­ko­lá­sát, melyet nemes Pet­ri­csevics Ferenc, Szla­vó­nia király­sá­gá­nak lakója köve­tett el minap, néhány bűn­tár­sá­val együtt rabló módon, előre meg­fon­tolt elha­tá­ro­zás­sal és szánt szán­dék­kal.

Először is az említett Petricsevics Ferenc egy bizo­nyos, nem cse­kély pénz­össze­get vett köl­csön a kapi­tány­tól, és erre bizo­nyos javait és tulajdo­nosi jogait, melyek Szla­vó­nia király­sá­gá­ban talál­ha­tók, biz­to­sí­ték­ként lekö­te­lezte és oda­ígérte, azzal a kikö­tés­sel, hogy ha ezt a pénz­össze­get a meg­jelölt idő­pontra nem akarná, vagy nem tudná vissza­fizetni, a határ­idő letelte után azon­nal azo­kat a kapi­tány lefog­lal­hatja és a maga módja sze­rint bir­to­kol­hatja. Mint­hogy azon­ban az emlí­tett Pet­ri­csevics Ferenc ezt a pénz­össze­get az emlí­tett idő­pontra Grego­róczy György­nek egy­ál­ta­lán nem fizette vissza, sőt, vissza se akarta fizetni, a határ­idő után néhány hét eltel­té­vel Grego­róczy György a lekö­te­le­zett java­kat Pet­ri­csevics Ferenc bir­to­ká­ból, az ő köte­lez­vé­nye érvé­nyé­vel bíró­sá­gi­lag vég­re­hajtatta, és ugyan­ott, nem sok­kal a szol­ga­bíró eltá­vozta után (aki által e jószá­go­kat meg­sze­rezte), semmi rossz­tól nem tartva, még fegy­ve­reit is levetve, egye­dül idő­zött és sétált egy kert­ben. Ekkor Pet­ri­csevics Ferenc néhány bűn­tár­sá­val és szol­gá­jával, és erre a célra magá­val hozott embe­rei­vel meg­jelent, azt kér­dezve, hogy mit keres ott Grego­róczy, aki erre azt vála­szolta, hogy azt ő maga is jól tudja, miképp és miért zálo­go­sí­totta el eze­ket a java­kat, és emiatt van ott keres­ni­va­lója. De ha Pet­ri­csevics nem akarja áten­gedni lekö­te­le­zett javait, hát adja vissza a köl­csön­zött pénzt, és bir­to­kolja nyu­god­tan saját jószá­gát, őt viszont hagyja sza­ba­don elmenni onnan. Mint­hogy Pet­ri­csevics leg­ke­vésbé sem volt meg­elé­gedve ezzel a válasszal, első­ként elő­lépve rabló bűn­tár­sai közül az emlí­tett Grego­róczy Györgyre egy ólmos pus­ka­go­lyót lőtt ki, és utána még újabb pus­kát ragadva kézbe, ott lévő szol­gái­val, embe­rei­vel, és e cél­ból össze­hívott bűn­tár­sai­val, erő­szak­kal és fegy­ve­re­sen rátá­ma­dott a tel­jesen fegy­ver­te­len és mene­külni igyekvő Grego­róczy Györgyre, és mikor őt már szinte meg­szám­lál­ha­tat­la­nul sok seb borí­totta el, se Istent, se embert nem tekintve őt nyo­mo­rul­tul elpusz­tí­totta, szét­mar­can­golta, meg­ölte és fel­kon­col­tatta, és mikor ily módon őt meg­gyil­kolta, min­den egyes ruhá­ját is lehú­zatta róla, és más ottlévő dol­gait is elvitte magá­val, azo­kat a saját és övéi javára for­dí­totta, miál­tal egye­bek között Grego­róczynak egyes okle­ve­lei vagy bizo­nyító leve­lei is az emlí­tett Pet­ri­csevics Ferenc kezére kerül­tek.

Emiatt legalázatosabban kérem Szent­sé­ges Fel­sé­ged, hogy a már emlí­tett Pet­ri­csevics Feren­cet, mint közön­sé­ges és szán­dé­kos gyil­kost és rab­lót jóté­kony kirá­lyi kegyelme által a Hármas­könyv I. részé­nek 59. titu­lusa, és a II. rész 57. titu­lusa, továbbá Fer­di­nánd csá­szár 1563. évi 63. és 38. cik­ke­lye, és Ulászló király első dek­ré­tu­má­nak 82. cik­ke­lye, és Mátyás király 6. dek­ré­tu­má­nak 51. cik­ke­lye értel­mé­ben vonja meg tőle védel­mét, és ezt köve­tően az ügy lefolyá­sát és a szo­kott jogi per­sza­ka­szo­kat, melyek­kel az ilyen közön­sé­ges gonosz­te­vők­kel szem­ben el szok­tunk járni, ne aka­dá­lyozza; sőt, ha ő kére­lem­mel for­dulna Szla­vó­nia király­sá­gá­nak főbí­rói íté­lő­szék­éhez, őt kegye­sen mél­tas­sék vissza­utalni és vissza­kül­deni hoz­zánk, nehogy néme­lyek király­sá­gunk­ban az ily módon elnyer­hető kegye­lem ürü­gyé­vel további embe­re­ket meré­szel­jenek szán­dé­ko­san meg­ölni és kira­bolni ekkép­pen; sőt inkább kés­le­ke­dés nél­kül ítél­jék el az ilyen gaz­tet­tek elkö­ve­tőit azok, kik­nek ez fel­ada­tuk, és a tör­vé­nye­sen elítél­te­ket adjuk át meg­ér­de­melt kivég­zé­sükre.

Egyéb iránt kívánom, hogy Szentsé­ges Fel­sé­ged ural­kod­jék sokáig bol­do­gan, dicső­sé­ge­sen és dia­dal­ma­san.

Kelt Csáktornyán, 1652. július 5-én.

Szentséges Császári és Királyi Fel­ség­tek

Legalázatosabb szolgája

C. Nicolaus a Zrin


Zrínyi Miklós összes művei

(2003)

Megjelent a MAGYAR REMEKÍRÓK Új Fo­lyam so­ro­za­tá­ban.

Kiadja a Kortárs Könyvkiadó

www.kortarskiado.hu