Csípő Zsolt

Mint a lajhár

Így élek én mint lajhár,
majom és ember mellett a lehetséges
egyik ága.
A testi nyugalom és hallgatag bölcsesség
végtelen tudománya.

Néha messziről jönnek és engem néznek,
engem gondolnak
buta, értelmetlen létnek.

Végre megértenék az élet lényegét,
s ne púpjáért csodálnák a tevét!
Ó, itt megállok, a kilátás remek,
egyszerre látok földet és eget.
Számomra e táj kész költemény,
beteljesült valóság az áhított remény!

Így élek én ember számára, megdermedt idő
végtelen órájának nagymutatója.
Mint mozog testem, ágakon szánkázik,
csak éppen lajhár módra.

Bundám kész bolhahalom.
Elvem: élni, s élni hagyni.
Majd holnap megvakarom.