Zrínyi Miklós

III. Ferdinándnak

(Fordítás latinból)

Varasd, 1653. december 7.

Legszentebb Császári és Királyi Fel­ség, Kegyel­med Uram!

Legszentebb Felséged kegyesen emlé­kez­he­tik arra, hogy mind­járt akkor, ami­kor gróf Erdődy Imre job­bá­gyai lázon­gani kezd­tek, alá­za­to­san tájékoz­tat­tam Leg­szen­tebb Fel­sé­ge­det. Erre Fel­sé­ged kegye­sen meg­pa­ran­csolta nekem, hogy a láza­dást még a kez­de­tén csil­la­pít­sam le. Majd pedig a neve­zett gróf Erdődy Imre kéré­sére ismé­telt paran­csot kap­tam, hogy, ha lehet­sé­ges, határ­őr­vi­déki kato­na­ság­gal fojtsam el a moz­gal­mat. Ez alatt az idő alatt, Kegyel­med Uram, min­dent meg­tet­tem, amit csak tud­tam, ennek az ügy­nek az elsi­mí­tá­sára.

Először ugyan könnyebbnek tűnt föl a dolog, úgy­hogy azt gon­dol­tam, pusz­tán az ország­gyű­lés hatalma meg­szün­tet­heti a zavar­gást. Zág­ráb­ban ország­gyű­lést hir­det­tünk, de ami­kor meg­ér­kez­tünk oda, a job­bá­gyok részé­ről kére­lem­mel járul­tak elénk. A ren­dek mind azon a véle­mé­nyen vol­tak, hogy Imre gróf tér­jen át eny­hébb bánás­módra, a job­bá­gyok pedig ismer­jék el őt tör­vé­nyes uruk­nak. Az ország­gyű­lés köve­tek­ként kiküldte a felek­hez a főtiszte­lendő zág­rábi püs­pö­köt, vala­mint Erdődy Tamás gró­fot és az ország néhány tekin­té­lye­sebb neme­sét. A kikül­dött urak meg­pró­bál­tak meg­egye­zést lét­re­hozni, de a felek makacs­sága miatt sem­mit sem végez­het­tek. Másod­szor is határ­na­pot tűz­tünk ki, ame­lyen a parasz­tok meg­jelen­tek, de Erdődy gróf beteg­sé­gére hivat­kozva nem jött el. Így a job­bá­gyok még job­ban elke­se­red­tek, mert azt gon­dol­ták, meg­ve­tik vagy kijátszák őket, és így mind­in­kább elvesz­tet­ték a kien­gesz­te­lő­dés­ben való bizal­mu­kat. Ezért (bár az orszá­gos kikül­döt­tek meg­pró­bál­tak tár­gyalni), föl­fuval­ko­dott­sá­guk­ban meg­öl­ték Imre gróf egyik író­de­ák­ját.

Egyes kiküldötteknek Imre gróf mint­egy ígé­re­tet tett arra, hogy ő, a maga részé­ről majd elfogadja a tár­gya­lá­sok ered­mé­nyét. Tár­gyal­tak is a meg­bí­zot­tak a parasz­tok­kal, és már mind­nyá­jan jó remény­ség­gel vol­tak a tár­gya­lást ille­tő­leg, ami­kor Imre gróf meg­vál­toz­tatta véle­mé­nyét, és vissza­vonta a kikül­döt­tek­nek adott bele­egye­zé­sét. Ezen mind job­ban föl­há­bo­rod­tak a parasz­tok, és meg­es­küd­tek, hogy soha el nem isme­rik uruk­nak Imre gró­fot, aki annyi­szor meg­szegte a sza­vát, melyet Fel­sé­ged gene­rá­lisa, gróf Leslie és az ország kikül­döt­tei által több­ször adott. Valaki mást kér­nek az Erdődy gró­fok közül, annak alá­za­to­san enge­del­mes­ked­né­nek, ők csak Imre gróf önké­nyes­ke­dése és – amint mond­ják – zsar­nok­sága ellen akar­nak fegy­ver­kezni. Ha ezt nem érhe­tik el, inkább a török igája alá mene­kül­nek. Mind­eze­ket az ira­to­kat, arra vonat­ko­zó­lag, hogy mit végez­tek a kikül­döt­tek és mit kér­tek a parasz­tok az ország­gyű­lés­től, Fel­sé­ged­nek máso­lat­ban meg­kül­döm. Ugyan­így a zág­rábi püs­pök­nek hoz­zám inté­zett leve­lét.

Most pedig a legalázatosabban tájékoz­tatni aka­rom Fel­sé­ge­det min­den­ről. Ez az ügy tele van vesze­de­lem­mel és koc­ká­zat­tal. Hogy pedig Fel­sé­ged föl­rajzi tekin­tet­ben is lát­hassa, hol van­nak a parasz­tok, mel­lé­kel­ten meg­kül­döm a hely tér­ké­pét. Azok a parasz­tok az ország leg­szé­lén lak­nak, ahol a Száva egye­sül a Kupá­val. Rajtuk túl nin­csen semmi, csak a puszta végek és a török várak. A job­bá­gyok pedig, ha adnak is paraszti szol­gál­ta­tá­so­kat föl­des­uruk­nak, mégis nagy részük benne van az ország zsol­dos kato­na­sá­gá­ban, Fel­sé­ged­től kap­ják fize­té­sü­ket mint báni kato­nák, így tehát mind­nyá­jan kato­nák­nak mond­ják magu­kat. És biz­to­sí­tom Fel­sé­ge­det, hogy az egész ország­nak ez a leg­erő­sebb része, akár harci ked­vü­ket, akár a kato­nás­ko­dásra való hajlan­dó­sá­gu­kat tekint­jük.

A veszedelmek pedig, amelyek az ő elide­ge­ne­dé­sük vagy tel­jes rom­lá­suk ese­tén fenye­get­nek, a követ­ke­zők: ha elke­se­re­dé­sük­ben sokan a törö­kök­höz mene­kül­nek, akkor az ország foly­to­nos por­tyá­zá­saik­tól és még nagyobb kár­té­te­lek­től fog szen­vedni; ha pedig tel­jesen elpusz­tít­juk őket, akkor az egész szá­vai sza­kasz pusz­tává lesz, és szé­les kapu nyí­lik a török betö­ré­sei előtt. Az ország kény­te­len lenne hat–hét­száz kato­nát össze­szedni, hogy meg­védje ezt a kaput a betö­ré­sek­től. Tehát, Fel­ség, ha azo­kat a lázon­gó­kat kato­na­ság­gal kell meg­tá­madni, nem sza­bad a Kupa-mellé­kieket alkal­mazni erre, sem pedig báni kato­ná­kat, mert azok maguk is nagy­részt közü­lük valók, a töb­biek pedig bará­taik, roko­naik és min­den­féle kap­cso­lat fűzi őket össze egy­más­sal. Bizo­nyos, hogy az ebből eredő bajok még elkép­ze­lé­se­in­ket is meg­ha­lad­ják.

Úgy véltem, ezeket hivatali köte­les­sé­gem­ből és hűsé­gem­ből kel­lett közöl­nöm Fel­sé­ged­del. Hoz­zá­te­szem még nagy alá­zat­tal a magam véle­mé­nyét. Ha ez az ügy odáig fajulna, hogy sem a job­bá­gyok nem bíz­hat­ná­nak föl­des­uruk­ban, sem a föl­desúr soha nem lenne biz­tos bir­to­ká­ban, és a köz­tük való ítél­ke­zésre sem az ország, sem a bán tekin­té­lye nem lenne ele­gendő, Fel­sé­ged küld­jön kirá­lyi hatal­má­val egy tekin­té­lyes fér­fiút, aki Fel­sé­ged nevé­ben igaz­sá­got tesz a felek között és azu­tán csen­det paran­csol. Ha pedig úgy lát­sza­nék, hogy az egye­net­len­ke­dők nem tud­nak meg­bé­kélni, akkor Fel­sé­ged is alkal­maz­zon erő­sebb esz­kö­zö­ket, és paran­csolja meg, hogy kerül­jenek egy másik Erdődy grófnak, eset­leg György grófnak a hatalma alá. Imre gró­fot pedig test­vére kár­pó­tolja vala­mi­lyen módon, és így min­den sére­lem nél­kül lecsil­la­pít­ható az ügy.

Elismerem, Felség, hogy nehéz orvos­ság ez, sőt azt is, hogy senki sem vesz majd szí­ve­sen ilyen meg­bí­za­tást, ha Fel­sé­ged már egy­szer kegye­sen úgy hatá­ro­zott, hogy véget kell vetni az ilyen viszály­ko­dá­sok­nak. Csak­hogy súlyos bajo­kat nem lehet enyhe esz­kö­zök­kel orvo­solni. Ter­mé­sze­te­sen, ha Fel­sé­ged a föl­so­rolt érvek elle­nére továbbra is úgy látja jónak, hogy fegy­ver­rel tör­jem le őket, és erre ad nekem paran­csot, alá­za­to­san enge­del­mes­ke­dem és többé nem vitat­ko­zom. Isten tartsa meg Fel­sé­ge­det épség­ben.

Kelt Varasdon, 1653. december 7-én.

Legszentebb Felséged

alázatos alattvalója

C Nicolaus a Zrin


Zrínyi Miklós összes művei

(2003)

Megjelent a MAGYAR REMEKÍRÓK Új Fo­lyam so­ro­za­tá­ban.

Kiadja a Kortárs Könyvkiadó

www.kortarskiado.hu