Zrínyi Miklós

1620–1664

1620 Május 1-jén szü­le­tett a hor­vát­országi Ozalyban vagy Csák­tor­nyán a Mura­köz­ben. Édes­anyja, Széchy Mag­dolna korán meg­halt, apja, Zrí­nyi György 1599. január 31-én Csák­tor­nyán szü­le­tett, 1626. decem­ber 26-án halt meg.

1621 Június 6-án szü­le­tett öccse, Zrí­nyi Péter. Kivé­gez­ték 1671. ápri­lis 30-án Bécs­újhe­lyen.

1626 Feb­ruár 2. Apjuk Páz­mány Péter gond­jaiba aján­lotta „árva fiait”. Zrí­nyi György – akár­csak nagy­apja, a szi­get­vári hős – még pro­tes­táns volt. Páz­mány térí­tette vissza a kato­li­kus „anya­szent­egy­ház kebe­lébe”.

December 14. Zrí­nyi György vég­ren­del­ke­zett Páz­mány pozso­nyi kúriá­jában: a „catholica religióban” kérte nevel­tetni a fiú­kat.

II. Ferdi­nánd Sennyey Ist­ván püs­pö­köt nevezte ki az árvák főgyám­jául, „neve­lő­ap­juk”, Páz­mány csak köz­vetve irá­nyí­totta tanít­ta­tá­su­kat.

Sennyey püs­pök pro­tes­táns kap­cso­la­tai és a rokon Batthyányak Német­új­várott meg­hitt csa­ládi kör­nye­ze­tet biz­to­sí­tot­tak a Zrí­nyi árvák­nak. Batthyányné Lob­kovitz Poppel Éva, a halá­láig pro­tes­táns­nak meg­ma­radt művelt nagy­asszony lesz édes mos­to­há­juk, gond­dal és sze­re­tet­tel nevelte őket.

1627 Július 18. A Zrí­nyi fiúk meg­hív­ták a velen­cei Signoriát apjuk teme­té­sére.

1628–1635 Mik­lós és Péter tanul­má­nyai a grazi és a nagy­szom­bati jezsu­ita kol­lé­gi­um­ban, illetve Bécs­ben, ahol 1634 ele­jén a gim­ná­ziumba és az egye­temi „natio hungaricá”-ba is beírat­koztak.

1628 A király főlovász­mes­terré nevezte ki Zrí­nyi Mik­lóst

1634 Június 27. László nap­ján, Horvát­ország védő­szent­jének ünnepén Zrí­nyi Mik­lós mondta el a bécsi Szent Ist­ván-dóm­ban a latin Szent László-orá­ciót, amely nyom­ta­tás­ban is meg­jelent.

Szeptember 29. Páz­mány Péter levele Sennyey püs­pök­nek: Mik­lós további rend­sze­res tanul­má­nyok helyett „vagy orszá­go­kat látni, vagy csá­szár őfel­sége udva­rá­ban lakni kész”.

1635 Nyá­ron Mik­lós befe­jezte hazai tanul­má­nyait.

Július 27. A király uta­sí­tá­so­kat adott Sennyey püs­pök­nek Mik­lós itá­liai uta­zá­sá­nak elő­ké­szí­té­sére. Ezt az olasz földre sza­kadt Zrí­nyiek, a Sdrinek hagyo­má­nya is indo­kolta; egyik ősük már 1314-ben velen­cei pat­rí­ci­us­sá­got kapott.

Szeptember 9. Meg­halt Sennyey püs­pök. Más­nap a király Páz­mányra bízta az itá­liai út elő­ké­szí­té­sét. Páz­mány Francesco Barbe­rini bíbo­ros állam­tit­kár­tól kért hozzá támo­ga­tást.

1636–1643 Az első köl­tői pró­bál­ko­zá­sok: Prima­vera alli amanti (Tavasz sze­rel­me­sek­nek), Io amo chi mi struge…, A vadász és Echo (1642 körül, leg­ké­sőbb 1643-ban, köz­vet­le­nül Ester­házy Júlia Anna és a vetély­társ, Nádasdy Ferenc eljegy­zése előtt).

1636 Ápri­lis 21. A Csák­tor­nya mel­letti Szenkvic hely­ség nevét viselő Szenkvici Mátyás esz­ter­gomi kano­nok, az ifjú Zichy Ist­ván és Zrí­nyi Mik­lós elin­dul­tak Itá­li­ába. Rómá­ban fogadta őket VIII. Orbán pápa (Matteo Barbe­rini), aki Poemata című (Ant­wer­pen, 1634) latin nyelvű ver­ses­kö­te­té­vel aján­dé­kozta meg Zrí­nyit. A dedi­kált piros bár­sony­kö­tésű, ara­nyo­zott könyv a zág­rábi Bib­lio­theca Zriniana állo­má­nyá­ban a 260 (BZ 38) jel­zet alatt talál­ható.

Május 10. A csá­szári követ levele sze­rint Rómá­ból már elutaz­tak Nápolyba. Zrí­nyi Mal­vezzi-köte­té­nek bejegy­zése sze­rint (1635; Bib­lio­theca Zriniana 163, BZ 285) Firen­zé­ben is jár­tak. Az eposz meg­hajló feszü­let-jele­nete (II, 78) ugyan­csak utal­hat Firen­zére; egy másik hely a pisai Cam­posanto híres fres­kó­ját említ­heti (X, 103). Vissza­té­ré­sük­kor Velen­cét sem kerül­het­ték el.

1637 Január. Vissza­té­rés Csák­tor­nyára. Páz­mány magá­hoz hívatta Nagy­szom­batba; fel­ha­tal­ma­zást kapott javai bir­tok­lá­sára.

Tavasszal keze­lésbe vette szét­lop­ko­dott bir­to­kait (erre 1662. évi vég­ren­de­let­ében emlé­ke­zik vissza). Fel­mérte a mar­ha­ke­res­ke­de­lem, a ten­geri kikö­tők, a vas­ko­hók álla­po­tát, fejlesz­tette magán­had­se­regét.

1639–1641 Ifjú­kori har­cok a török­kel; kitért az udvari szol­gá­lat elől.

1641 Ápri­lis 25. A Zrí­nyi test­vé­rek meg­osz­toz­tak bir­tok­örök­sé­gü­kön; Péter a ten­ger­mel­léki, Mik­lós a mura­közi része­ket kapta.

1642–1644 Kény­te­len-kel­let­len a har­minc­éves hábo­rú­ban har­colt a své­dek (Szi­lé­zia, Mor­va­or­szág), majd I. Rákó­czi György csa­pa­tai ellen; 1644. novem­ber 21-én Gömör megyé­ben Götz gene­rá­lis parancs­nok­sága alatt. Ekkor látta a Tátra csú­csait. Meg­for­dult Sop­ron­ban, Kősze­gen, Nagy­szom­bat­ban, Szakolcán; eljutott a Tiszáig.

1645 I. Idilium, II. Idilium (június 4-e előtt); Fantasia poe­tica (tavasz); Arianna sirása (ősz).

Október 20. Zala megyei főispáni kine­ve­zése.

Ősszel fel­aján­lotta szol­gá­la­tait a Velen­cei Köz­tár­sa­ság­nak. Ezt már 1641-ben fon­tol­gatta a ver­sei­ben Vio­lá­nak neve­zett Dras­kovich Mária Euzsé­biával, jegye­sé­vel támadt viszá­lyok miatt.

1646 Január 26. Tábor­noki kine­ve­zése. (A bécsi udvar marasz­taló szán­dék­ból kerít­he­tett rá sort.)

Február 11. Dras­kovich Mária Euzsé­bia és Zrí­nyi lako­dalma.

Ez év után készült a Tábori kis trakta és a Fraytag-kivo­nat.

1647 Una est et verax…, Ennek az tréfa…(utóbbi eset­leg 1648-ban).

Elias Widemann réz­met­szete Zrí­nyi Mik­lós­ról.

1647–1648 Télen elké­szült a Szi­geti vesze­de­lem. Invo­ká­ci­ója már 1645 őszén-telén meg­volt. A IX. ének 3. stró­fájában a kani­zsai török 1648. ápri­lis eleji táma­dá­sára utal. (Lásd erről Batthyány Ádám­hoz írt, Bécsbe is elkül­de­tett leve­lét, 1648. ápri­lis 6.)

1648 Május ele­jén Bécs­ben letette a hor­vát báni esküt. (Kine­ve­zése már 1647. decem­ber 27-én meg­tör­tént. Báni beik­ta­tá­sára 1649. január 14-én került sor a hor­vát ren­dek varasdi gyű­lé­sén.)

1650–1653 Vitéz had­nagy (1650–51: Aforiz­musok; 1652: Dis­kur­zu­sok; 1652–53: Tanu­ságok. A kéz­irat végén: Az idő és hír­név („Az idő szár­nyon jár…”, „Nem irom pen­ná­val…”, „Befed ez a kék ég…”).

1650 Szep­tem­ber 24-én meg­halt első fele­sége. Teme­tése decem­ber 21-én volt a Csák­tor­nya mel­letti Szent Ilona-kápol­ná­ban. E két dátum között készült cson­kán maradt sira­tó­verse: Nyisd meg én tor­ko­mat…, O, nagy Abis­susnak… (cím­hasz­ná­la­tunk: Euridicét igy siratta Orfeus).

Ez év őszén vagy telén: Atilla, Buda, Feszü­letre (lehet, hogy még az Orfeus előtt), Szi­geti Zrini Mik­lós, Deli Vid Sar­kovics, Radi­voj és Juranics vajdák, Far­kasics Péter.

1650–1651 Telén: Pero­ratio (már a Syrena-kötet sajtó­pél­dá­nyá­nak össze­állí­tása köz­ben). Assai ben balla…Java sze­ren­csé­nek… (de lehet, hogy már 1648-at köve­tően).

1651 Tava­szán, a Syrena nyom­ta­tása köz­ben: a Szi­geti vesze­de­lem XIV. és XV. éne­ké­nek beszá­mo­zat­lan, utolsó stró­fái.

Augusztus­ban vissza­fog­lalta a török­től a Somogy megyei Kiskomár várát.

Augusztus végén meg­jelent az Adriai ten­ger­nek Syrenaia groff Zrini Mik­lós, Bécs, nyom­tatta Kosmerovi Máté. Hason­más kiadás, utó­szó­val: 1980.

Szeptember 12. Bizal­mas ügy­vi­vője, Vit­nyédy Ist­ván levele sze­rint már ez év tava­szán-nya­rán meg­volt Zrí­nyi és a bécsi Löbl Mária Zsó­fia (Rattkay György hor­vát kano­nok rokona) között a „tit­kos sze­relmi eskü”. A meg­öz­ve­gyült Zrí­nyi­nek minél előbb meg kel­lett nősül­nie: a Zrí­nyi-dinasz­tia jövő­jé­hez lehe­tő­leg fiú Zrí­nyi-utódra volt szük­ség.

1652 Tavasszal Bécs­ben meg­kö­töt­ték a házas­sá­got.

Elias Widemann új Zrí­nyi-réz­met­szete.

Augusz­tus 26. A nagy­ve­ze­kényi csa­tá­ban (Bars megye) elesett Ester­házy László és három Ester­házy-uno­ka­test­vér. Jó barátja, László halá­lára Zrí­nyi sira­tó­ver­set írt; a vers kéz­irata Vit­nyédy Ist­ván lány­test­vé­ré­nél, Pethő Zsig­mond­nénál volt, azu­tán eltűnt.

1653 Novem­ber. Har­ma­dik sze­mély­ben írt levél II. Rákó­czi György erdé­lyi fejede­lem­nek: az úgy­ne­ve­zett „nádori emlék­irat” a kirá­lyi Magyar­or­szág és Erdély egy­más­ra­utalt­sá­gá­ról. Ha nem bizo­nyo­san szó sze­rinti műve is Zrí­nyi­nek, poli­ti­kai esz­méi rá val­la­nak. Az erdé­lyi kap­cso­la­tok egyik kulcs­figu­rája, rajongó ifjú híve, a Nyu­gat-Euró­pá­ban nevel­ke­dett kato­li­kus Rákó­czi László.

1654–1655 Szo­ros kap­cso­la­tok Rákó­czi Lász­ló­val, aki dátum­sze­rűen rög­zíti nap­ló­jában talál­ko­zá­sai­kat.

1654 Ápri­lis. Zrí­nyi vissza­kérte az erdé­lyi fejede­lem­től a Vitéz had­nagy kéz­ira­tát, amit Ispán Ferenc „erő­vel elvitt tőle”.

1655 Már­cius 15. A pozso­nyi ország­gyű­lé­sen Wes­se­lé­nyi Feren­cet, nem Zrí­nyit válasz­tot­ták nádor­nak. Rákó­czi László Wes­se­lé­nyit „igen kor­csos” befutó­nak mondja nap­ló­jegy­ze­té­ben.

Augusztus 2. Löbl Mária Zsó­fiá­tól lánya szü­le­tett; meg­halt 1658-ban.

1656 Kata­lin lányuk szü­le­tése. Kar­me­lita apá­cá­nak adják Bécs­újhelyre.

1657 Tavasz. II. Rákó­czi György len­gyel­or­szági győ­zel­mé­ben bízva kidol­gozta az erdé­lyi fejede­lem magyar­or­szági király­sá­gá­nak füstbe ment ter­vét.

1657–1658 Tél: Mátyás király éle­té­ről való elmél­ke­dé­sek.

1658 Izsák fiuk szü­le­tése. Meg­halt 1659 tava­szán. Zrí­nyi Elégiájában siratta el.

1659 Már­cius 29. Molin velen­cei bécsi követ tájékoz­tatta a Tízek Taná­csát: fel­vette a kap­cso­la­tot a Habs­burg-ura­lom­mal elé­ge­det­len Zrí­nyi fivé­rek­kel.

Április 7. Mint hor­vát bán nemesi fel­ke­lést ren­delt el az 1653 óta tartó hor­vát­országi paraszt­lá­za­dás „lecsen­de­sí­té­sére”. A fel­ke­lő­ket tíz nap alatt lever­ték.

1660–1661 Az török afium ellen való orvos­ság. Klaniczay Tibor kel­tezi 1660–61 telére. R. Várkonyi Ágnes sze­rint 1663-ban készült, ami­kor a for­rá­sául szol­gáló Busbe­quius-röp­irat két­nyelvű latin–német kiadás­ban jelent meg.

1660 Január. A varasdi hor­vát ország­gyű­lés Zrí­nyi bán javas­la­tára intéz­ke­dé­se­ket hozott a Magya­ror­szá­gon vár­ható török hábo­rúk ese­tére.

Június. Zrí­nyi Velen­cé­ben járt, alig­ha­nem az ekkor­tájt meg­jelent hor­vát nyelvű Syrena nyom­dai mun­ká­la­tai miatt is (Adrianskoga mora Syrena groff Zrinski Petar).

Július 14 – augusz­tus 27. Várad török ost­roma és bevé­tele. „Koro­nánk leg­szebb boglára”: Várad vissza­vé­te­lére majd az Afium buz­dít.

1661 Június 14. Hoz­zá­kez­dett Zrí­nyi­újvár épí­té­sé­hez a Kani­zsai-patak tor­ko­la­tá­ban, a Mura bal part­ján, akkori török terü­le­ten, a mai Zala megye déli sar­ká­ban. A később fel­rob­ban­tott vár helyén sze­rény emlék­jel áll.

Az év folya­mán Jan Thomas, Rubens tanít­vá­nya meg­festi arcképét.

1662–1663 Baltha­sar Mon­cornet réz­met­szete Zrí­nyi­ről.

1662 Novem­ber 24. Löbl Mária Zsó­fiá­tól Ádám fia szü­le­tett Bécs­ben. Zrí­nyi Ádám had­mér­nök­sé­get tanult Löwenben, vitéz kato­na­ként a szalán­keméni csa­tá­ban esett el 1691. augusz­tus 19-én. Az ő özve­gye őrizte meg s vitte magá­val Mor­va­or­szágba a Zrí­nyi-könyv­tá­rat, ahon­nan aztán az Zág­rábba került.

Május 1.–szep­tem­ber 2. Ország­gyű­lés Pozsony­ban. A pro­tes­tánsokat ért súlyos sérel­mek miatt a kato­li­kus ren­dek előtt Zrí­nyi is fel­emelte sza­vát. Beszé­dét kiad­ták néme­tül. Pápai Páriz Ferenc­nél (Rom­lott fal fel­épí­tése) lati­nul olvas­ható.

Augusztus. Az ország­gyű­lés feszült lég­kör­ében latin vita­irat­tal vála­szolt Monte­cuccolinak: vissza­uta­sí­totta a gene­rá­lis becs­mérlő vád­jait a magyar nem­zet ellen.

1663 Ápri­lis 30.–július 8. Köl­tői erejű leve­lei­ben „a Pero­ratio ide­jét” élte át: elszán­tan kész a halálra, mint déd­apja, „pro­vo­kálja a Fátu­mot”, Rimay János keser­ves ver­sé­vel siratja „vezé­ré­től fosz­tott, rossz tanácsra osz­lott sze­gény árva hajlé­kát”. Az „árva hajlék” Zrí­nyi­újvárra is ért­hető.

Augusztus 9. A király kine­vezte „az egész magyar had­se­reg főparancs­no­ká­nak”. 1664 január­jáig főparancs­nok.

Augusztus 13. Hat­ezer főnyi török csa­pat siker­te­len táma­dása Zrí­nyi­újvár ellen.

Augusztus 27. Szét­verte a Mura­közre támadó két­ezer­nyi török-tatár csa­pa­tot; jórészt a Murába ful­lad­tak, ezer lovat kimen­tet­tek a víz­ből. Más­nap I. Lipót­nak is beszá­mol a tör­tén­tek­ről.

December 12. Julius Hohenlohe, a Rajnai Szö­vet­ség parancs­noka közös had­járat ter­vé­nek kidol­go­zá­sára fel­ke­reste Zrí­nyit Csák­tor­nyán.

December 30. Levél­ben kérte Ester­házy Pál Sop­ron megyei főispánt, hogy csat­la­koz­zék a Dráva men­tén ter­ve­zett török elleni had­járat­hoz. Ez lesz az úgy­ne­ve­zett téli had­járat, amely­ről Ester­házy Mars Hungari­cus cím­mel írt Zrí­nyit dicsőítő latin emlék­ira­tot. (Magya­rul kiadva: 1989, Zrí­nyi Könyv­tár, III.) Zrí­nyit és a nagy­ve­ze­kényi Ester­házy-hősö­ket idézi meg Ester­házy Pál Egy csu­dá­la­tos éneke is.

1664 Január 21. Zrí­nyi és Batthyány Kris­tóf, vala­mint Julius Hohenlohe és Walter Leslie magyar és német biro­dalmi csa­pa­tai egye­sül­tek a Somogy megyei Ber­zen­cé­nél. A török őrség a várat is átadta nekik.

Január 24–26. A Rinya-parti Babocsa vára is meg­adta magát. Barcs őrsége elfutott. Turbék várá­nak védőit is meg­futa­mít­ják. Itt temet­ték el annak ide­jén II. Szu­limán romló belső részeit; a szul­tán már­vány sír­em­lékét „dara­bokra tör­ték s az egész kis várat porrá éget­ték” (Ester­házy Pál). Más for­rás­ból tud­juk, hogy Zrí­nyi kemé­nyen meg­bün­tette a mar­ta­lóc-akció részt­ve­vőit. „Nem a hol­tak, hanem az élők ellen jöt­tünk” – vetette oda nekik a latin szen­ten­ciát. A jól meg­erő­sí­tett Szi­get­vár mel­lett elvo­nul­nak.

Január 29. Pécs váro­sá­nak elfog­la­lása. (A vár török kézen maradt.)

Február 2. A szö­vet­sé­ges csa­pa­tok fel­éget­ték a török után­pót­lá­sát biz­to­sító eszéki Dráva-hidat. (1526-ban ezen vonul­tak át II. Szu­limán Moh­ács mezeje felé tartó csa­pa­tai.)

Február 9. Fel­té­te­lek­kel Segesd őrsége is a meg­adás mel­lett dön­tött. Hohenlohe és Zrí­nyi között a fogoly­csere kap­csán súlyos ellen­tét támadt.

Február 15. Zrí­nyi vissza­tért Mura­közbe Csák­tor­nyára.

Április 28. A szö­vet­sé­ges csa­pa­tok meg­kezd­ték Kani­zsa ost­ro­mát.

Június 2. Küp­rülü nagy­ve­zér 40 000 főnyi sere­gé­nek köze­led­tére a keresz­tény hadak elvo­nul­tak Kani­zsa alól.

Június 15. Raimondo Monte­cuccoli csá­szári főparancs­nok fel­vo­nult Zrí­nyi­újvárhoz, de az ost­romba nem avat­ko­zott bele.

Június 30. A szö­vet­sé­ge­sek Zrí­nyi aka­rata elle­nére fel­ad­ták Zrí­nyi­újvárat. Küp­rülü július 7-én fel­rob­ban­tatta.

Augusztus 1. A keresz­tény erők (köz­tük fran­ciák) győz­tes csa­tája Szent­gott­hárd­nál. Monte­cuccoli meg­verte Küp­rülü nagy­ve­zér fősere­gét. Zrí­nyi nem vett részt az ütkö­zet­ben.

Augusztus 10. Reninger csá­szári követ Vasvárott meg­kö­tötte a török­kel a vas­vári békét. Orszá­gos fel­há­bo­ro­dás fogadta. Ellen­zéki poli­ti­ku­sok szer­vez­ked­tek és til­ta­koz­tak.

November 3. Beth­len Mik­lós, az erdé­lyi kan­cel­lár világ­lá­tott fia Bécs­ben az elé­ge­det­le­nek han­gu­la­tá­ról tájékoz­tatta a bécsi fran­cia köve­tet. Beth­len Bécs­ből Pozsonyba és Sop­ronba ment (itt Vit­nyédy ven­dége volt), majd meg­nézte a szent­gott­hárdi „harc­he­lyet”.

November 13-án Csák­tor­nyára érke­zett: öt nap idil­li­kus ven­dé­ges­ke­dés részese, a Zrí­nyi-udvar „magyar sza­kácsköny­vé­ből” esz­nek („magya­ros és bő, tisz­tes­sé­ges asz­tal volt”).

November 18. A tra­gi­kus kursa­neci vad­kan­va­dá­szat: Zrí­nyi halála. Beth­len a haza­térő hin­tó­ban az ablak mellé ülve „hazáig fejét, mellyét tar­totta” a nagy halott­nak. Erdély karolta át a Kirá­lyi Magya­ror­szá­got. „Így lőn vége Zrí­nyi Mik­lós­nak; csuda; olyan vitéz sem lőtt, sem vágott az vad­hoz, stucc, spádé lévén nála” – vetette el önélet­írá­sá­ban Beth­len a gya­nak­vás mag­vát. Nem volt igaza: bár­mily külö­nös, vadász­bal­eset tör­tént (vö: Bene Sán­dor–Borián Elréd: Zrí­nyi és a vad­kan, 1988).

Zrínyi éle­té­nek utolsó évé­ben angol nyelvű dicsőítő élet­rajz jelent meg róla: The Conduct and Charac­ter of Count Nicholas Serini […] With his Parallels Scander­beg & Tamberlain, Lon­don, Prin­ted for Samuel Speed, at the Rainbow in Fleet-street, 1664, p. 168. Cím­lapja előtt John Chantry ango­los sza­bású Zrí­nyi-met­szete. Kiadva magya­rul: Bp., 1987, Zrí­nyi Könyv­tár, II.

1670 Franciscus van der Steen Jan de Herde nyo­mán: Zrí­nyi réz­met­szetű mell­képe (Gualdo Prio­rato Lipót csá­szár-élet­rajzá­ban).

1724 Csák­tor­nya 18. szá­zadi tulajdo­no­sai, Althan gróf és fele­sége, Pigna­telli Belli­guardo Anna fel­ál­lít­ják a kursa­neci Zrí­nyi-emlék­osz­lo­pot, rávé­set­vén a hős ver­ses latin epi­tá­fiu­mát: „Hic cadit invic­tus quodam inter­fectus ab apro / Zrini praeda suis… – Itt halt meg a győz­he­tet­len Zrí­nyi, meg­ölte a vad­kan; vad­disznó pré­dája lett…”