Fürth Éva

Magyar Éva beszél

Portré

Smirglivel készült ez az ember. Érdes, dör­zsö­lős, de figye­lemre méltó. A hangja nem bántó. Kel­le­mes fél-mély lágy han­gon beszél magá­ról, az éle­té­ről, lányá­ról, vágyai­ról, meg­va­ló­sult álmai­ról. Hogy ára van a siker­nek, ered­mény­nek. Szí­nésznő létére nem a szép­sége, nem a meg­jele­nése, nem a simu­lé­kony­sága nyi­totta meg előtte az utat. Disz­har­mo­ni­kus arca iga­zán nem szí­nész­női arc, de annyira egyé­ni­ség, hogy kény­te­len az ember nézni, figyelni. Okos, szu­ve­rén, nagy aka­ratú, hatal­mas mun­ka­bí­rású ember port­réja bon­ta­ko­zik ki, mikor az éle­té­ről beszél.

Életútja erősen mintázza a magyar­or­szági hely­ze­tet. Vala­mi­ért itt nehe­zen vise­lik a sza­bály­ta­lan, konflik­tu­sos, de teremtő embe­re­ket. A lan­gyo­sak országa ez.

Magyar Éva nem langyos.

Pár éve meghívták a Royal Shakes­peare Company tár­su­la­tába. Júlia any­ját ját­szotta, a darab ren­de­zője azt mondta, hogy nem a szí­nésznő kül­seje a fon­tos, az a fon­tos, ahogy meg­jele­níti Capulet­nét, ahogy belép a szín­padra. Két­sé­get nem hagy afelől, hogy Júlia anyja milyen sze­mé­lyi­ség. Ezt így csak nagy szí­nész tudja elját­szani.

Magyar Évának időt és nagyon sok mun­kát kel­lett áldoz­nia azért, hogy ez a siker meg­szü­les­sen.