Pethes Mária

óraátállítás

levedli bőrét a tél visszavonulót fúj
a fagy minden irányon köd emlékeimben
tökéletesen megrajzolt térkép a tested
arcod helyén elgazosodott rét illúzió
ez a !!!nap meg sem közelítik a lehetőségek!!!
a reggel mindig fénnyel hinti be a küszöböt
elválasztja a hazardírozó fogadalmakat
a nyugtalanító sorbaállásoktól töltök
magamnak egy dalt elkortyolom magányom
cseppje olajosan folyik le a pohár oldalán
ez nem szerep ez kényszerű együttélés
a hiányjellel a felelőtlenül elfeledett eszmékkel
többé nem akarok lefeküdni a szomorúság
démonával durván beszél velem mihaszna
lotyónak nevez azt mondja majd ő megvéd
ehelyett sötétzárkába tesz szerinte így majd
ráéhezek de én már nem alkuszom meg
egy viharvert dicsérettel miféle bűnt követtem
el hogy mindennap böjt ideje van a kertész-
kedésnek a hajnal sem hoz szabadulást orosz
rulettre hív az idő ma én nyerek szemgödrömbe
zuhan a nap hártyavékonyak az elvesztegetett
évek átrágom magam kísértetiesen üres város
díszletei közé jutok elnevezem rólad egy sirály
lábára kötöm a sorsom vigye kell a fenének
a méregdrága töltőtoll ára sem garancia elcsöppen
belőle a ma a semmi órája ez pedig tudom a semmi
egyszerűen semmi nem üres nincs tere árnyéka
már nem akarok kiszámíthatatlan esték szerint élni
kihagyom a nyári időszámítások zajos fesztiváljait
megbocsátok a fényben fürdő küszöbnek és a test
átmeneti ünnepeit minden órában visszaállítom