Lajtai Gábor

Önnön magányba zárva

Tarajos felhőn lovagolva
Nyüszítő vágy üldözte
Álom ért utol
Fülembe súgta titkait
Körém csavarta
Áldott boldogság reményét
S itt hagyott –
Az őszülő nyár ölelésében.