Láng Áron messze földön híres géniusza volt szakmájának, így a főnök őt bízta meg a használatból kivont gáztartályon elvégzendő munkákkal. A megtermett szakférfiú büszkén vonult fel a munkaterületre, és azonnal munkához látott. A gigantikus gáztartály azonban a munkalapon írottak ellenére nem volt üres, így a hegesztő látványos körülmények között még abban az órában elhunyt.
Varacskos-Gál Ödön feltaláló leárnyékolt odújában hallotta a robbanást, de ügyet sem vetett rá, mert most is, mint mostanában mindig, időgépe programozásával piszmogott. A monitorok, számítógépek és műszerek rengetegében az egyik komputer előtt gubbasztott, megszállottan gépelve a programsorokat a félhomályban. Csak egy pillanatra állt meg a keze a levegőben a billentyűk fölött, ahogy a lökéshullámtól megcsörrentek az ablakok, aztán folytatta. Úgy negyedóra múlva, amint szokta negyedóránként, egy másik monitorra pillantott, amely négy mezőre osztva a ház körül elhelyezett kamerák élőképeit mutatta. Az egyik kamera képén, amely az ipari park felé volt tájolva, hatalmas füstfelhőt látott gomolyogni. Erre már felfigyelt, levette a szemüvegét, megtörölte a szódásüvegtalp-vastagságú lencséket, majd átült egy másik géphez, a keresőbe különféle, ipari balesettel, terrorizmussal, katasztrófával kapcsolatos keresőkérdéseket gépelt be. Hamarosan elegendő találatot kapott, megtudta a robbanás pontos helyét, valamint az áldozat nevét is. Ekkor elgondolkodva nézegette a gépe körül elhelyezett állványok, dobozok, műszerek, kamerák, kábelkötegek és megannyi egyéb holmi kaotikus labirintusát, időgépe hardverét. Közben hosszú, ritka kóchaját simogatta, amit akkor szokott, ha új ötlete támad. Elhatározta, hogy megmenti Láng Áron hegesztőt.
Varacskos-Gál Ödön látta, hogy van még tizennégy perce. A robbanás tizenhat perce történt, és jelenleg fél órával korábbi időpontra képes visszajutni az időgépével. Ez a tizennégy perc elégnek tűnt a koordináták pontos meghatározásához, a program szükséges, de kismértékű módosításához, kiegészítéséhez és megfelelő paraméterezéséhez, valamint a terepen a kamerák, érzékelők és adóvevők elhelyezéséhez. Tudta jól, hogy programja még kezdetleges állapotban van, egyelőre csak őt magát képes térugrással visszajuttatni a kiindulási helyre, másokat csak úgy tud transzportálni, ha helyet cserélnek.
Villámgyorsan forgatókönyvet vázolt fel egy papírra. Meg kell írnia a hegesztő karakterét, dimenzióváltással helyet kell cserélniük, majd végül térugrással neki magának is el kell hagynia a terepet.
Sebesen a géphez ült, elmentette az aktuális projektet, majd megnyitotta a vezérlőkódot, elvégezte a módosításokat, megírta Láng karakterét, megadta a paramétereket, mentette a programot és elindította. Úgy írta meg a vezérlőszoftvert, hogy indítás után megálljon és várakozzon, egy billentyű megnyomására fusson tovább, cserélje meg a hegesztő karakterét az övével, majd végül fél perc múltán, miután ő is teljes terjedelmében visszaérkezik a kiindulási dimenziójába, egy újabb billentyűleütéssel zárhassa le a program futását úgy, hogy felbukkan egy párbeszédablak, ahol az Ok gomb megnyomásával fejezheti be a futtatást, vagy az Abort gomb megnyomásával elvetheti az egészet. A programfutás felfüggesztésére a felkészüléshez és a megfelelő időzítéshez volt szüksége.
Gyorsan magához vette a mindig bevetésre készen tartott, mágneses tapadókorongos, katasztrófatűrő ipari kameraszettet és adó-vevőket, amelyek segítségével dokumentálta a kísérleteit, félrelökte a gurulószéket a billentyűzet elől, hogy a helyére érkező hegesztő ne essen majd rá. Megnézte az órát, huszonkilenc perc telt el a robbanás óta. Sietnie kellett, leütött egy billentyűt. Erős izzadtság- és olajbűz, égett szag csapott az orrába, füst marta a szemét, arcát hő perzselte. A hegesztőszemüveg pedig túl nagy volt neki, lecsúszott, a pereme eltakarta a szemét, így először semmit sem látott. Hirtelenjében nem tudta, mit tegyen, mert a keze tele volt a holmijaival és a hegesztőpisztollyal, úgy billegett hosszú másodpercekig a hatalmas tartályhoz rögzített vaslétrán, kétségbeesetten egyensúlyozva a magasban. Kapálózása közben a szúrólánggal megégette a lábfejét, ettől majdnem a mélybe zuhant. Végül sikerült nekitámaszkodnia a létrának, és a feje rázogatásával szabaddá tette a szemét. A hegesztőpisztolyt tartó kezével megkapaszkodott a létrában, s körbeforogva a csarnok vaslábazatára és a tartályra tapasztotta a magával hozott kamerákat és műszereket, majd bekapcsolta őket. Ekkor letelt a fél perc, és térugrással visszajutott a számítógépéhez.
Láng Áron békésen fütyörészve, vidáman hevítette a szúrólánggal a tartály varratait, amikor egyszerre csak egy félhomályos, számítógépekkel, monitorokkal és mindenféle kacattal teli helyen találta magát. Torkán akadt a fütty, és lélegzetét visszatartva nézett körül. Elképedve nézte a monitort, amely előtt állt, és amelyen valami számára teljesen ismeretlen program futott. Közvetlenül a programot futtató képernyő mellett egy másik monitor is állott, amely eddig sötét volt, de most hirtelen feléledt. Egy pillanatnyi vibrálás után ismerős kép jelent meg rajta. A hegesztő bámulta a gáztartályt és a létrán szerencsétlenkedő, szódásüveg-szemüveges nyüzüge ürgét. A kép hirtelen ugrott egyet, s a szemüveges fickó eltűnt a létráról. Ebben a pillanatban fentről a nyakába zuhant valami, amitől megtántorodott, és támaszkeresés közben a klaviatúrára tenyerelt. Amilyen váratlanul zuhant a nyakába az égi kolonc, éppolyan hirtelenséggel el is tűnt, levette a tenyerét a billentyűzetről és felegyenesedett. Tekintete a gáztartályt mutató monitorra esett, ahol a létrán ismét megjelent a keszeg fickó, aki kétségbeesett arccal, izgágán forgolódva kiabált valamit.
A feltalálónak, amint a hegesztő nyakába zuhant, rögtön eszébe jutott, hogy elfelejtette módosítani a visszaérkezési koordinátákat, és így, mivel foglalt a kiindulási pozíciója, meg fog szakadni a térugrás. A következő pillanatban újra a létrán találta magát. Magánkívül üvöltötte a kamerába, hogy a hegesztő nyomja meg az Abort gombot, ám hiába. Láng látta ugyan a monitoron őt, de halvány fogalma sem volt az időgépvezérlő szoftverekről.
Láng Áron hegesztő elhűlve nézte a létrán kiabáló embert, aki hirtelen megemelkedett, és talpa alatt egy tűzbokorral, kiszáguldott a képből.