Bácsi István

A hegesztő feltámadása

Láng Áron messze földön híres géniu­sza volt szak­má­jának, így a főnök őt bízta meg a hasz­ná­lat­ból kivont gáz­tar­tá­lyon elvég­zendő mun­kák­kal. A meg­ter­mett szak­fér­fiú büsz­kén vonult fel a mun­ka­te­rü­letre, és azon­nal mun­ká­hoz látott. A gigan­ti­kus gáz­tar­tály azon­ban a mun­ka­la­pon írot­tak elle­nére nem volt üres, így a hegesztő lát­vá­nyos körül­mé­nyek között még abban az órá­ban elhunyt.

Varacskos-Gál Ödön feltaláló leár­nyé­kolt odú­jában hal­lotta a rob­ba­nást, de ügyet sem vetett rá, mert most is, mint mos­ta­ná­ban min­dig, idő­gépe prog­ra­mo­zá­sá­val pisz­mo­gott. A moni­to­rok, szá­mí­tó­gé­pek és műsze­rek ren­ge­te­gé­ben az egyik kom­pu­ter előtt gub­basz­tott, meg­szál­lot­tan gépelve a prog­ram­so­ro­kat a fél­ho­mály­ban. Csak egy pil­la­natra állt meg a keze a leve­gő­ben a bil­len­tyűk fölött, ahogy a lökés­hul­lám­tól meg­csör­ren­tek az abla­kok, aztán foly­tatta. Úgy negyed­óra múlva, amint szokta negyed­órán­ként, egy másik moni­torra pil­lan­tott, amely négy mezőre osztva a ház körül elhe­lye­zett kame­rák élő­ké­peit mutatta. Az egyik kamera képén, amely az ipari park felé volt tájolva, hatal­mas füst­fel­hőt látott gomo­lyogni. Erre már fel­figyelt, levette a szem­üve­gét, meg­tö­rölte a szó­dás­üveg­talp-vas­tag­ságú len­csé­ket, majd átült egy másik gép­hez, a kere­sőbe külön­féle, ipari bal­eset­tel, ter­ro­riz­mus­sal, kataszt­ró­fával kap­cso­la­tos kere­ső­kér­dé­se­ket gépelt be. Hama­ro­san ele­gendő talá­la­tot kapott, meg­tudta a rob­ba­nás pon­tos helyét, vala­mint az áldo­zat nevét is. Ekkor elgon­dol­kodva néze­gette a gépe körül elhe­lye­zett áll­vá­nyok, dobo­zok, műsze­rek, kame­rák, kábel­kö­te­gek és meg­annyi egyéb holmi kao­ti­kus labi­rin­tu­sát, idő­gépe hard­ve­rét. Köz­ben hosszú, ritka kóc­ha­ját simo­gatta, amit akkor szo­kott, ha új ötlete támad. Elha­tá­rozta, hogy meg­menti Láng Áron hegesz­tőt.

Varacskos-Gál Ödön látta, hogy van még tizen­négy perce. A rob­ba­nás tizen­hat perce tör­tént, és jelen­leg fél órá­val korábbi idő­pontra képes vissza­jutni az idő­gé­pé­vel. Ez a tizen­négy perc elég­nek tűnt a koor­di­ná­ták pon­tos meg­ha­tá­ro­zá­sá­hoz, a prog­ram szük­sé­ges, de kis­mér­tékű módo­sí­tá­sá­hoz, kiegé­szí­té­sé­hez és meg­felelő para­mé­te­re­zé­sé­hez, vala­mint a tere­pen a kame­rák, érzé­ke­lők és adó­ve­vők elhe­lye­zé­sé­hez. Tudta jól, hogy prog­ramja még kez­det­le­ges álla­pot­ban van, egy­előre csak őt magát képes tér­ug­rás­sal vissza­jut­tatni a kiin­du­lási helyre, máso­kat csak úgy tud transz­por­tálni, ha helyet cse­rél­nek.

Villámgyorsan forgatókönyvet vázolt fel egy papírra. Meg kell írnia a hegesztő karak­te­rét, dimen­zió­vál­tás­sal helyet kell cse­rél­niük, majd végül tér­ug­rás­sal neki magá­nak is el kell hagy­nia a tere­pet.

Sebesen a géphez ült, elmen­tette az aktuá­lis pro­jek­tet, majd meg­nyi­totta a vezér­lő­kó­dot, elvé­gezte a módo­sí­tá­so­kat, meg­írta Láng karak­te­rét, meg­adta a para­mé­te­re­ket, men­tette a prog­ra­mot és elin­dí­totta. Úgy írta meg a vezér­lő­szoftvert, hogy indí­tás után meg­áll­jon és vára­koz­zon, egy bil­len­tyű meg­nyo­má­sára fus­son tovább, cse­rélje meg a hegesztő karak­te­rét az övé­vel, majd végül fél perc múl­tán, miu­tán ő is tel­jes ter­jedel­mé­ben vissza­ér­ke­zik a kiin­du­lási dimen­zió­jába, egy újabb bil­len­tyű­le­ütés­sel zár­hassa le a prog­ram futá­sát úgy, hogy fel­buk­kan egy pár­be­széd­ab­lak, ahol az Ok gomb meg­nyo­má­sá­val fejez­heti be a fut­ta­tást, vagy az Abort gomb meg­nyo­má­sá­val elvet­heti az egé­szet. A prog­ram­futás fel­füg­gesz­té­sére a fel­ké­szü­lés­hez és a meg­felelő idő­zí­tés­hez volt szük­sége.

Gyorsan magához vette a min­dig beve­tésre készen tar­tott, mág­ne­ses tapa­dó­ko­ron­gos, kataszt­ró­fatűrő ipari kamera­szettet és adó-vevő­ket, ame­lyek segít­sé­gé­vel doku­men­tálta a kísér­le­teit, fél­re­lökte a guru­ló­szé­ket a bil­len­tyű­zet elől, hogy a helyére érkező hegesztő ne essen majd rá. Meg­nézte az órát, huszon­ki­lenc perc telt el a rob­ba­nás óta. Siet­nie kel­lett, leütött egy bil­len­tyűt. Erős izzadt­ság- és olaj­bűz, égett szag csa­pott az orrába, füst marta a sze­mét, arcát hő per­zselte. A hegesz­tő­szem­üveg pedig túl nagy volt neki, lecsú­szott, a pereme elta­karta a sze­mét, így elő­ször sem­mit sem látott. Hir­te­len­jében nem tudta, mit tegyen, mert a keze tele volt a hol­mi­jai­val és a hegesz­tő­pisz­tollyal, úgy bil­le­gett hosszú másod­per­ce­kig a hatal­mas tar­tály­hoz rög­zí­tett vas­lét­rán, két­ség­beeset­ten egyen­sú­lyozva a magas­ban. Kapá­ló­zása köz­ben a szú­ró­láng­gal meg­égette a láb­fejét, ettől majdnem a mélybe zuhant. Végül sike­rült neki­tá­masz­kod­nia a lét­rá­nak, és a feje rázo­ga­tá­sá­val sza­baddá tette a sze­mét. A hegesz­tő­pisz­tolyt tartó kezé­vel meg­ka­pasz­ko­dott a lét­rá­ban, s kör­be­forogva a csar­nok vas­lá­ba­za­tára és a tar­tályra tapasz­totta a magá­val hozott kame­rá­kat és műszere­ket, majd bekap­csolta őket. Ekkor letelt a fél perc, és tér­ug­rás­sal vissza­jutott a szá­mí­tó­gépéhez.

Láng Áron békésen fütyörészve, vidá­man heví­tette a szú­ró­láng­gal a tar­tály var­ra­tait, ami­kor egy­szerre csak egy fél­ho­má­lyos, szá­mí­tó­gé­pek­kel, moni­to­rok­kal és min­den­féle kacat­tal teli helyen találta magát. Tor­kán akadt a fütty, és léleg­ze­tét vissza­tartva nézett körül. Elké­pedve nézte a moni­tort, amely előtt állt, és ame­lyen valami szá­mára tel­jesen isme­ret­len prog­ram futott. Köz­vet­le­nül a prog­ra­mot fut­tató kép­er­nyő mel­lett egy másik moni­tor is állott, amely eddig sötét volt, de most hir­te­len fel­éledt. Egy pil­la­nat­nyi vib­rá­lás után isme­rős kép jelent meg rajta. A hegesztő bámulta a gáz­tar­tályt és a lét­rán sze­ren­csét­len­kedő, szó­dás­üveg-szem­üve­ges nyüzüge ürgét. A kép hir­te­len ugrott egyet, s a szem­üve­ges fickó eltűnt a lét­rá­ról. Ebben a pil­la­nat­ban fent­ről a nya­kába zuhant valami, ami­től meg­tán­to­ro­dott, és támasz­ke­re­sés köz­ben a kla­via­tú­rára tenye­relt. Ami­lyen várat­la­nul zuhant a nya­kába az égi kolonc, épp­olyan hir­te­len­ség­gel el is tűnt, levette a tenye­rét a bil­len­tyű­zet­ről és fel­egye­ne­se­dett. Tekin­tete a gáz­tar­tályt mutató moni­torra esett, ahol a lét­rán ismét meg­jelent a keszeg fickó, aki két­ség­beesett arc­cal, izgá­gán for­go­lódva kia­bált vala­mit.

A feltalálónak, amint a hegesztő nya­kába zuhant, rög­tön eszébe jutott, hogy elfelej­tette módo­sí­tani a vissza­ér­ke­zési koor­di­ná­tá­kat, és így, mivel fog­lalt a kiin­du­lási pozí­ci­ója, meg fog sza­kadni a tér­ug­rás. A követ­kező pil­la­nat­ban újra a lét­rán találta magát. Magán­kí­vül üvöl­tötte a kame­rába, hogy a hegesztő nyomja meg az Abort gom­bot, ám hiába. Láng látta ugyan a moni­to­ron őt, de hal­vány fogalma sem volt az időgép­vezérlő szoftve­rek­ről.

Láng Áron hegesztő elhűlve nézte a lét­rán kia­báló embert, aki hir­te­len meg­emel­ke­dett, és talpa alatt egy tűz­bo­kor­ral, kiszá­gul­dott a kép­ből.