Varga Kriszta

Rajtad

Rajtad múlok Isten, ne rángasd a vállam!
Ne hagyd, hogy a Lét csutkáját ferde szájjal rágjam.
Értesd meg velem mi a felelősség, hogy nyomom a vállad,
mutasd tőlem hol kék.

Rajtad múlok Uram, ne rángasd a vállam,
hogy jeledet magamra gépiesen hányjam,
forgassam a szemem, lágyítsam a hangom,
míg nagyobbak sebeit nyálammal áztatom.

Mért vagy engedékeny? Én nem vagyok erős,
varjak dorbézolnak, hol tapintatos a csősz.
Rajtad múlok Uram, meg múlok benned is.
De úgy múljak ki rajtad, hogy más erényem sincs?