Fecske Panna

Őrület

lehetetlen küldetés
elméd minden rezdülését
feltárni
tán csak a szike képes
idestova harmincegynehány
veszett év se volt elég
megtalálni önmagad
hát én keresselek? – őrület mélyén
magányos vágy hajt ostromot
koponyád falai ellen
legyőzné a Napot
észérvek csatasorát
hadrendbe állítom
de késő
az Irgalom morzsáit
magamban hiába kutatom
szádra fröccsenő nyáladat
valaki más törölgesse
egy pillanatra kacéran villan
bennem a Szánalom
könnyebb lenne hinnem
magadról mit se tudsz