Vajda Péter

1808–1846

1808 Január 20-án szü­le­tett Vanyolán (Veszp­rém megye), evan­gé­li­kus jobbágycsa­lád­ban.

1819 Tanul­má­nyait a soproni evan­gé­li­kus gim­ná­zi­um­ban kezdte meg.

1826–1828 Ebben az idő­ben a győri kirá­lyi kato­li­kus aka­dé­mia diákja, miu­tán Sop­ront eddig nem tisztázott okok miatt el kel­lett hagy­nia.

1828–1831 A pesti egye­tem orvosi fakultásán tanult, de rövi­de­sen kizár­ták, fel­té­te­lez­hetően a koleraláza­dásban ját­szott sze­repe miatt.

Megjelent első verse Uzdi Péter álné­ven Vörös­marty Koszorújában.

1832 Nem­zetiség című tanul­má­nyá­ban (Tudományos Gyűjtemény) a pol­gári nem­zetfoga­lom kér­dé­sét a job­bá­gyok szem­szö­gé­ből tár­gyalta.

1833 A Hasz­nos Mulatságok szer­kesz­tőjeként tevé­keny­ke­dett.

1833–1834 Nyu­gat-euró­pai körutat tett Német­or­szág­ban, Hollandiában, Ang­liá­ban, Fran­cia­or­szág­ban.

1834 Januártól már­ciusig a Garasos Tár szer­kesz­tője volt. Még ez év őszén haza­tért, meg­jelen­tette prózaköl­te­mé­nyeit (A nap sza­ka­szai) és A leg­szebb leány című elbe­szé­lés-gyűj­te­mé­nyét. Szépprózáját ekkor főként keleti tár­gyú elbe­szé­lé­sek alkot­ják.

1835 Meg­jelent a Pesti leve­lek 1. kötete. Szigligeti Edével és Garay János­sal megala­pí­totta a Magyar Drámaíró Egyesületet.

1836 Feleségül vette Papp Katit, aki­vel 1831 óta járt jegy­ben.

1837 Meg­jelent a Pesti leve­lek 2. kötete és Tárcsai Bende című regé­nye. Az Athenaeum segédszer­kesz­tőjeként és az MTA leve­lező tagjaként dol­go­zott.

1838 Újra a Hasz­nos Mulatságok szer­kesz­tője lett.

1839 Ekko­ri­ban kez­dett for­dí­tani több Shakes­peare-drá­mát, ame­lyek közül idő­rend­ben az első a Ham­let for­dí­tása volt.

1839–1841 Négy kötet­ben jelent meg fő műve, a Dalhon.

1840 Felvet­ték a Kis­faludy Tár­sa­ság tag­jai közé.

1841 Egy­szerre dol­go­zott a Világ szer­kesz­tőjeként (januártól májusig), és a pesti ágostai hitval­lású főiskola tanáraként.

1842 A Ter­mé­szettudo­mányi Tár­su­lat első tit­kárá­nak válasz­tot­ták. Aczél báró fiainak kísé­rőjeként készí­tett úti jegy­ze­teit a fővárosi lapok közöl­ték. Lefor­dí­totta az Othellót.

1843 Elké­szült a III. Richárd for­dí­tása. Ettől az évtől kezdve (halá­láig) igaz­ga­tója a szarvasi ágostai hitval­lású evan­gé­li­kus főisko­lának, ahol a filo­zó­fia tan­szé­ken is taní­tott. Min­denre kiter­jedő iskolareformot hajtott végre. Szar­vas lakói­nak „vasár­napi beszé­deket” tar­tott (Erkölcsi beszé­dek), amiért eljárást indí­tot­tak ellene.

1844–1845 Szabó János, az egy­házi és val­lási ügyek fel­ügye­letével megbízott cenzor a val­lások felfor­gatásával és anarchi­kus poli­ti­kai fel­fogással vádolta Vajdát, és véle­mé­nyét továb­bí­totta a Cenzorok Központi Testületéhez. A testület betil­totta a szö­veg kinyom­ta­tását, fegyelmi eljárást kez­de­mé­nye­zett a szerző ellen, majd javas­latukra a Helytartó Tanács köve­telte a fel­sőbb egy­házi mél­tó­sá­gok sze­re­pé­nek a kivizs­gá­lását a beszé­dek elhang­zásának a körül­mé­nyeiben. A folya­matban lévő per híre egé­szen V. Fer­di­nándig eljutott, de a megyei evan­gé­li­kus egy­ház főfel­ügyelőjének (gróf Zay Károly­nak), vala­mint a bányai egy­házkerü­let fel­ügyelőjének (Prónay Albert­nek) köszön­he­tően, akik szán­dé­ko­san késleltet­ték a per vég­ki­fejletét, soha­sem került lezárásra.

1846 Még előző év végén meg­hűlt, álla­pota súlyosbodott, s feb­ruár 10-én Szar­vason meg­halt.