Mikszáth Kálmán

1847–1910

1847 Január 16-án szü­le­tett Szkla­bonyán, Nóg­rád megyé­ben. Apja Mik­száth János, gaz­dál­kodó. Anyja Veres Mária. Tíz­éves koráig szü­lő­falu­jában élt, bol­dog gyer­mek­ko­rá­nak élmé­nyei egész pályá­ján végig­kí­sér­ték.

1857 Beírat­ták a rima­szom­bati pro­tes­táns algim­ná­zi­umba.

1863 A sel­mec­bá­nyai evan­gé­li­kus líceum diákja. Részt vett az önkép­ző­kör mun­ká­jában, ver­se­ket, elbe­szé­lé­se­ket írt.

1866 júliu­sá­ban érett­sé­gi­zett, Ősz­től a pesti egye­te­men jogot hall­ga­tott. Ver­se­ket, elbe­szé­lé­se­ket, tár­cá­kat írt, ame­lyek egy része meg is jelent a fővárosi és a nóg­rádi lapok­ban.

1871 Az év ele­jén anél­kül, hogy befe­jezte volna jogi tanul­má­nyait, vissza­tért Nóg­rád megyébe. Szü­lei kíván­sá­gára esküdti hiva­talt vál­lalt Mauks Mátyás balas­sa­gyar­mati szol­ga­bíró mel­lett. Édes­apja meg­be­te­ge­dett és rövi­de­sen meg­halt. Ami a lel­ket meg­mér­gezi című novel­lá­jával meg­nyerte az Igaz­mondó beszély­pá­lyá­za­tát. Meg­is­mer­ke­dett Mauks Ilo­ná­val, kap­cso­la­tuk barát­sággá, majd hama­ro­san sze­re­lemmé fejlő­dött.

1872 Ügyvéd­gya­kor­nok Balas­sa­gyar­ma­ton.

1873 Aljegy­ző­nek jelöl­ték a megyei tiszt­újítá­son, a válasz­tások előtt azon­ban vissza­lé­pett. Pestre köl­tö­zött, ahol július 13-án a Mauks csa­lád bele­egye­zése nél­kül fele­sé­gül vette Mauks Ilo­nát. Édes­anyja halála után haza­tért Szkla­bonyára. Az év végén a Hasz­nos Mulat­tató és a Lányok Lapja mun­ka­tár­sa­ként köl­tö­zött vissza Pestre.

1874 A Magyar Nép­lap és a Mulat­tató szer­kesz­tője. Saját költ­sé­gén meg­jelen­tette elbe­szé­lé­sei­nek két köte­tét, a vál­lal­ko­zás azon­ban nem járt sem anyagi, sem erköl­csi siker­rel. Meg­szü­le­tett, majd néhány hetes korá­ban meg­halt első gyer­meke.

1875 Írásaira nem talált kiadót, anyagi gond­jai egyre nőt­tek. Fele­sége meg­be­te­ge­dett, s hazau­ta­zott szü­lei­hez Balas­sa­gyar­matra. Mik­száth ekkor, hogy a nél­kü­lö­zé­sek­től meg­kí­mélje, kie­rő­sza­kolta a váló­per meg­in­dí­tá­sát. Az év végén elve­szí­tette állá­sát a Magyar Nép­lapnál.

1876 Élete mély­pontra jutott: nyo­mor­ban élt, írá­sait nem közöl­ték a lapok.

1877 A Buda­pesti Napi­lap tár­ca­ro­va­tát vezette.

1878 Az év ele­jén újra állás nél­kül maradt. Álné­ven jelen­tette meg két poli­ti­kai cikk­gyűjte­mé­nyét: Még újabb fény- és árny­ké­pek, A poli­tika svind­le­rei. Kimond­ták a válást. Ápri­lis­ban a Sze­gedi Napló szer­kesz­tői állandó mun­ka­társ­nak hív­ták meg, augusz­tus 1-jétől fog­lalta el helyét a lap­nál.

1880 végéig a Sze­gedi Napló egyik vezető pub­li­cis­tája volt. Sokat és ered­mé­nye­sen dol­go­zott. Sze­ge­den jelent meg foly­ta­tá­sok­ban Az apám isme­rő­sei (1878), A vár­me­gye rókája (1880–1881). Itt fejezte be Az igazi humo­ris­ták című köny­vét is. Az év végére (1881-es évszám­mal) nyom­tat­ták ki A tót atya­fiak című elbe­szé­lés­kö­te­tét, amely­nek sikere már Pes­ten érte.

1881 Május­ban a Pesti Hír­lap szer­kesz­tő­sé­gé­ben helyez­ke­dett el, s kisebb meg­sza­kí­tá­sok­kal huszonöt évig maradt a lap mun­ka­társa.

1882 Az év ele­jén adták ki újabb elbe­szé­lés­kö­te­tét, A jó paló­co­kat, amely meg­nyi­totta előtte az írói érvé­nye­sü­lés útját. Ország­gyű­lési kar­co­la­tai meg­hoz­ták szá­mára a nép­sze­rű­sé­get is. Tag­jai közé válasz­totta a Petőfi Tár­sa­ság. Decem­ber 31-én másod­szor is elvette fele­sé­gül Mauks Ilo­nát.

1883 A Pesti Hír­lap tudó­sí­tó­jaként részt vett a tisza­eszlári per tár­gya­lá­sán Nyír­egy­há­zán. A Kis­faludy Tár­sa­ság tagja.

1884 Megjelen­tette Nem­ze­tes uraimék című regé­nyét, meg­szü­le­tett Kál­mán fia.

1886 Megszü­le­tett máso­dik gyer­meke, János.

1887 Szabad­elvű prog­ram­mal Illyefalva kép­vi­se­lő­jévé válasz­tot­ták.

1889 Megszü­le­tett Albert fia. Aka­dé­miai leve­lező taggá válasz­tot­ták.

1890 Jánoska halála.

1892 Ez évtől élete végéig a fogarasi válasz­tó­ke­rü­le­tet kép­vi­selte a Par­la­ment­ben.

1894 Megjelent Az eladó bir­tok. Befe­jezte a Besz­terce ost­romát.

1895 Szent Péter eser­nyője című regé­nye nagy sikert ara­tott: szá­mos nyelvre lefor­dí­tot­ták.

1896 A Buda­pesti Újság­írók Egye­sü­le­té­nek elnö­kévé válasz­tot­ták.

1897 Saját lapot indí­tott (Ország­gyű­lési Hír­lap), amely­nek szer­kesz­té­sé­ről azon­ban egy év múlva lemon­dott. Meg­jelent a Gaval­lé­rok és a Körtvé­lyesi csíny.

1898 Új Zrí­nyiász.

1900 Külö­nös házas­ság.

1903 Az év végén meg­vált a Pesti Hír­laptól; az Újság és a Vasár­napi Újság főmunka­társa.

1904 A Révai Testvérek meg­bí­zá­sá­ból hoz­zá­kez­dett Jókai élet­rajzá­nak meg­írá­sá­hoz. Meg­vá­sá­rolta Szon­tagh Pál horpácsi kúriá­ját.

1906 A sipsirica. Októ­ber 31-én a Vasár­napi Újság elin­dí­totta új regé­nyé­nek köz­lé­sét. A Noszty fiú esete Tóth Mari­val.

1907 Megjelent a Jókai Mór élete és kora.

1909 Az év ele­jén súlyo­san meg­be­te­ge­dett. Fel­gyógy­ulása után meg­kez­dőd­tek a Mik­száth-jubi­leum ren­dez­vé­nyei, meg­in­dult a Nem­zeti Dísz­ki­adás.

1910 Jubi­le­umi ünnep­sé­gek, kitün­te­té­sek. Szkla­bonya nevét Mik­száthfalvára vál­toz­tat­ták. Az Aka­dé­mia tisz­te­leti taggá válasz­totta. Május 16-án dísz­ülé­sen köszön­töt­ték a Viga­dó­ban. Május 28-án, rövid beteg­ség után, meg­halt.