Bácsi István

Őszi mormoló

Az est sötét rongya immár égre varrva,
falvak nyalnak tompa fénnyel felhőfarba.

Mint telt tálon, leng a tájon párasátor,
tej dőlt ki a hűvös, őszi ködsajtárból.

Csillag csipog a Fiastyúk szárnya alatt,
Nagymedvének az Oroszlán csak egy falat.

Felhők alatt lebeg a csend súlytalanul,
tömör falú tömött falu lapul alul.

Vasakat hasogat némán most a rozsda,
vörös virágait mind összeszorozza.

Görbe erdő oldalán szél emléke száll,
elpihen, ahol hál, elalél a halál.