Hegedűs Krisztián

Nap­ló

4.

Máthé And­re­á­nak

Addig megyek, amíg meg nem látok egy angyalt. Addig kere­sek. Kocs­má­ban, buszon, vonat­ál­lo­má­son, bár­hol. Lép­cső­kön, park­ban, alul­já­rók­ban. Amíg meg nem látok egyet. Mert amint egyet meg­lá­tok, meg­lá­tom a töb­bit is. És leen­ged­he­tem a vál­la­i­mat, las­sít­ha­tok, talán le is ülhe­tek. Már van hová. Lett hely.