Pethes Mária

vetítés

hirtelen megöregedett a mi közös arcunk
a szerelemben. egy reggel váratlanul
megőszült bennünk a táj, a kövek álmát
csákány törte ketté, testvériesen félbe,
jusson mindkettőnknek cipelni való.

megcsókolták egymást a virágok, de ajkukra
fagyott az isten áldjon. mi nem búcsúztunk,
nehogy a visszhang eltorzítson egy feleslegessé
lett szót, vagy nevetségessé váljon az önmagába
elhaló többesszám első személyű ragozás.

úgy éreztem magam mint egy filmben,
a vendéglő fogasán feledett molyrágta kalap.
késő volt kiáltani, halló, itt maradt egy darab
az életedből. csak zörgött tovább a vetítő, de te
már nem bukkantál fel egyetlen jelenetben sem.