Környezetszennyezés

Nem vagyunk úgynevezett közéleti lap, sem vala­mely hata­lom­vá­gyó cso­por­to­su­lás szó­csö­ve, mégis kikí­ván­ko­zik belő­lem néhány gon­do­lat egy elszo­mo­rító jelen­ség lát­tán. Több mint egy év van még hátra a par­la­menti válasz­tá­so­kig, de már hóna­pok óta kéret­le­nül tol­ják arcunkba úton-út­fé­len óri­ás­pla­ká­to­kon és egyéb média­fe­lü­le­te­ken – nyil­ván a válasz­tó­pol­gár meg­nye­ré­sé­nek nemes cél­já­tól vezérelve – a po­li­ti­kai hir­de­té­se­ket. Önma­gá­ban ez a tény szót sem érde­mel­ne, meg­szok­tuk már, mint kutya a bol­hát, réges-rég éle­tünk szer­ves részévé vált a külön­böző rek­lá­mok, így a po­li­ti­kai célú rek­lá­mok gar­ma­dá­já­nak kény­szerű elvi­se­lé­se. (Meg kell emlí­teni azt az önma­gá­ban szin­tén erő­sen elgon­dol­kod­tató tényt, hogy az emberi sok­szí­nű­ség­ből követ­ke­zően nem min­denki éli meg szel­lemi erő­szak­té­tel­ként a kéret­le­nül nya­kába zúdí­tott rek­lá­mot, állí­tó­lag élnek boly­gón­kon olyan humanoidtársaink is, akik sze­re­tik az ilyen­fé­le, álta­lá­ban a leg­vá­rat­la­nab­bul ránk törő infor­má­ció­zu­hanyt.) Ami miatt most mégis szót kérek, az a válasz­tási haj­lan­dó­sá­gun­kat meg­fe­lelő irányba haj­lí­tani szán­dé­kozó média­fe­lü­le­tek­ről áradó szel­le­mi­ség. (Úgy lehet, inkább szellemiségtelenséget kel­lene írnom.) Rágon­dolni is rossz, mi vár még ránk a vá­lasz­tá­so­kig hát­ra­lévő bő egy évben, ha már most ennyire bele­húz­tak. A „meg­ja­vít­juk/el­ront­juk” típusú vissza­ta­szító sár­do­bá­lás bántja az emberi jóér­zést, és attól tar­tok, a finis­hez köze­ledve ez a fajta nega­tív kampányolás még dur­vábbá fajul. Csak abban az egy dolog­ban remény­ked­he­tünk, hogy műkö­désbe lép az emberi szel­lem önvé­delmi ref­le­xe, agyunk bezár­kó­zik ezzel az agy­mo­sás mér­tékű szel­lemi kör­nye­zet­szennye­zés­sel szem­ben.

Mert milyen üzenete lehet az emlí­tett nega­tív meg­nyil­vá­nu­lá­sok­nak? Egy: A cél szen­te­síti az esz­közt. Ősi maga­meg­nyug­tató mantrája ez a kü­lön­féle gengsz­te­rek­nek, jelen­ko­runk küz­dői miért is ne élné­nek vele? Ket­tő: Az ellen­fél sze­mé­lye nem­hogy tisz­te­le­tet nem érde­mel, de könyö­rü­le­tet sem, sőt nem is vehető ember­szám­ba. Így hát az elkö­ve­tő­nek sem kell ami­att bán­kód­nia egy csep­pet sem, hogy egy valódi ember­ről, cso­port­ról állí­tunk akár valót­lant, vagy nehe­zen iga­zol­ha­tó/cá­fol­ha­tó, tény­nek masz­kí­ro­zott sugal­ma­zá­so­kat hir­de­tünk. Három: Sze­mes­nek áll a világ. Legyél gyor­sabb, mint a má­sik, az inkor­rekt­ség­ben is. Főleg az elfo­ga­dott emberi nor­mák hatá­rai­nak feszegetesében kell ma gyor­sabb­nak lenni más­nál, az az üdvö­zí­tő. Négy: A vá­lasz­tó­pol­gár lúzer. Az emlí­tett típusú poli­ti­kai hir­de­té­sek kiagya­lói a leg­jobb eset­ben is csak ostoba fajan­kó­nak tekin­te­nek min­ket, aki­ket kényük sze­rint mani­pu­lál­hat­nak, hiszen mi olyan kor­lá­tol­tak vagyunk, hogy esé­lyünk sincs átlátni az infor­má­ció­zu­ha­tag köd­füg­gö­nyén. Mind­ezt a mi adó­be­fi­ze­té­seink­ből is kelet­kező köz­pénz­ből kigaz­dál­ko­dott párt­tá­mo­ga­tá­sok kör­nye­zet­ter­helő óri­ás­pla­ká­tok­ban, egyéb hir­de­té­sek­ben meg­tes­te­sülő fel­hasz­ná­lá­sá­val.

Lehet valami abban, hogy a vá­lasz­tó­pol­gár lúzer. Külön­ben mivel is tud­nám meg­ma­gya­rázni magam­nak egy vissza­térő álmom? Tit­kon arról álmo­do­zom, egy­szer majd teremt a Jóis­ten erre a pla­né­tára egy olyan pár­tot, ame­lyik vala­hogy így pró­bál szólni a válasz­tó­pol­gá­rok­hoz: „Gra­tu­lá­lunk X párt­nak a kor­mány­za­ti/el­len­zéki mun­ká­já­ban elért ered­mé­nyei­hez. Mi, Y párt, eltö­kél­ten célul tűz­tük magunk elé, hogy a követ­kező cik­lus­ban X párt ered­mé­nyeit is ala­pul véve, azo­kat meg­tartva és tovább­fej­lesztve kíván­juk kép­vi­selni prog­ra­munk­kal hazánk válasz­tó­pol­gá­rai­nak érde­ke­it.”

(b. i.)