Bácsi István

Napmosoly

napmosoly árad dől szanaszét
a fagy fölenged fut a sötét
lobban a sejt árad a lét
érzed a tested nyílik az ég

tél hava rontott nyomott elég
fénytelen nappal hatolt beléd
zúgott a füled perzselt feléd
dermedő véred hideg telér

napmosoly árad idd a tavaszt
rosszkedved apad csíkos malac
túrja a földet szánt a paraszt
sarjad a hajtás öröm fakad

napmosoly árad árad feléd
benned a fénytől fakad telér
messze az égtől porszem egész
fényerejével szívedhez ér

ribizli eper csillan a fény
mosott gyümölcsön csurran a lé
kerti csapodnál árad a lét
gyümölcs valódon villan az ég

napmosoly árad a része vagy
indázza tested szelíd haraszt
füröszt az erő ma boldog vagy
az ég ereje tovább maraszt