Turczi István

(Kápolna nyílik a szívben)

Ha egyszer kápolna nyílik a szívben,

lesz hajléka, hol szomjat, éhet olt,

és naponta benyit valaki, aki felemel.

Nem kell szög, ecet, nem kér a salétrom-könnyekből,

és köszöni, nem fog térdepelni, inkább megpihen,

hiszen sűrű a bánat, mint a tömjén:

láthatatlan madarak mintázzák freskóit a csend tömör falán.

Új szavakat keres, átmelegszik bennük,

már nincs egyedül. Ha egyszer kápolna nyílik

a szívben, az is megmarad, ami otthagyott.