Bácsi István

Baleset

Misi, a kertész borúsan szem­lézte végig a ker­tet, ami egy hónapi távol­léte alatt való­sá­gos dzsun­gellé vál­to­zott. Nem győzi majd hely­re­hoz­ni, egé­szen elgazdátlanodott, míg ő a fej­sé­rü­lé­sé­ből lába­do­zott. A fel­mag­zott fű, az elga­zo­so­dott ágyá­sok több­he­tes kemény mun­ka, ren­ge­teg túl­óra ígé­re­tét hor­doz­ták maguk­ban.

–  A rohadt dögök! – szisszent fel, amint meg­pil­lan­tott egy letört fehér­li­li­om­szá­lat. Oda­ha­jolt, meg­pró­bálta fel­ál­lí­tani a nem­rég ledíbolt szá­lat, de az ernyed­ten vissza­kó­kadt. A vi­rág körül Jul­csi vagy Devil láb­nyo­mát látta a föl­dön.

Misi utálta a gondnokék ked­ven­ce­it, a kis maki­kat és a gaz­dái­kat is. Magá­ban meg­ve­tően csak főem­lős­nek és főemlősnének nevezte a gondnokékat a maj­mok miatt. A gyer­mek­te­len házas­pár vég nél­kül törő­dött, szó­ra­ko­zott a makipárral, gye­re­kük­ként sze­ret­ték, babus­gat­ták a két ele­ven kis jószá­got.

A gondnok és Devil kedvenc időtöl­tése a zacs­kó­dur­ran­tás volt. Vélet­le­nül talál­tak rá erre a játé­kuk­ra, egy­szer a férfi együtt pogá­csá­zott a maki­val egy zacs­kó­ból, s amint végez­tek, az ember­ben öntu­dat­la­nul fel­színre tört egy gyer­mek­kori moz­du­lat emlé­ke, szá­já­hoz illesz­tette a pa­pír­zacs­kót, fel­fúj­ta, és a tenye­ré­hez csapva eldur­ran­tot­ta. A sárga szemű kópé mind­ezt tágra nyílt szem­mel figyel­te, kikapta a férfi kezé­ből a szét­ha­sadt zacs­kót, meg­pró­bálta fel­fúj­ni. A gond­nok neve­tett a hasz­ta­lan eről­kö­dé­sen, majd a kony­ha­szek­rény­hez ment, hosszas tur­ká­lás után néhány ép papír­zacs­kót hozott. Egyet a ma­jom­nak adott, egyet pedig ő maga vett a kezé­be. Meg­mu­tat­ta, hogyan kell csi­nál­ni. Devil min­dent pon­to­san meg­fi­gyelt, aztán fel­fújta és eldur­ran­totta zacs­kót. Paj­kos makiarca sugár­zott az öröm­től, miköz­ben gaz­dá­jára san­dítva óva­to­san egy újabb zacs­kót vett el. Attól fogva a gond­nok nem győzte a zacs­kó­kat hor­da­ni. Devil szen­ve­dé­lyes dur­rog­tató lett. Nem­csak a zacs­kó­kat akarta eldur­ran­ta­ni, hanem min­dent, ami meg­kö­ze­lí­tő­leg göm­bö­lyű és kezel­hető méretű volt. A kert­ben a növé­nyek bogyói, göm­bö­lyű ter­mé­sei épp­úgy meg­fe­lel­tek neki, mint a ház­ban talál­ható ping­pong­lab­dák vagy más hasonló tár­gyak. Még a vasár­napi ebéd­hez készü­lődő gondokné hús­ap­ró­lé­kos tál­já­ból is kikap­kodta a szí­vet, vesét, és hossza­san pró­bálta szét­dur­ran­tani azo­kat a csú­szós kis lab­da­cso­kat.

A gondnokné Julcsival töltött el ren­ge­teg időt, külön­féle házi­mun­kákra taní­tot­ta. A ma­jom lan­ka­dat­lan szor­ga­lom­mal utá­nozta gaz­dasszo­nyát. Ked­venc idő­töl­tésük a ta­ka­rí­tás volt, Jul­csit külö­nö­sen a für­dő­szoba és a vé­cé­kagyló érde­kel­te. Még a vécé hasz­ná­la­tát is elta­nulta gaz­dasszo­nyá­tól, aki ren­ge­te­get neve­tett a vé­cé­ülő­kén kupor­gó, komoly arc­cal pisilő makin. Fér­jé­vel ver­sengve muto­gat­ták egy­más­nak, hogy milyen újabb dol­gokra taní­tot­ták meg ked­ven­cei­ket. Mind­ket­ten nagyon jókat szok­tak mulatni a pro­duk­ció­kon. Ilyen­kor a ma­kik is bekap­cso­lód­tak a neve­tés­be, s ha­ma­ro­san mind a né­gyen han­go­san haho­táz­tak, a tér­dü­ket csap­kod­ták jókedv­ük­ben.

Azon a balsorssal vert napon, ami­kor beütötte a fejét a vé­cé­aj­tó­ba, Misi elront­hatta vala­mi­vel a gyom­rát. Éppen az ágyá­so­kat gyom­lál­ta, igaz­gat­ta, ami­kor elkez­dett fájni a ha­sa. A gör­csös nyi­lal­lás hama­ro­san bekényszerítette a vécé­re. Elő­re­dől­ve, a tér­dére könyö­kölve ült a vécén, s nyög­dé­cselve vár­ta, hogy javul­jon az álla­po­ta.

A közelben kószáló makik felfigyel­tek a han­gok­ra. Elő­ször Jul­csi kíván­csis­ko­dott be. Nesz­te­le­nül fel­szök­kent a nyi­tott tetejű vécé­fülke falán, s fent­ről cso­dál­kozva figyelte a ker­tészt. Amint fel­is­mer­te, hogy mit csi­nál az ember, vil­lám­gyor­san lekú­szott a vécé­tar­tály­ból a vi­zet leve­zető csö­vön, s már pisilt is, miköz­ben hosszú, sző­rös far­kát végig­húzta a ker­tész hátán. Misi rémül­ten, károm­kodva ugrott fel, fél kéz­zel a nad­rág­ját tart­va, a sza­bad kezé­vel csap­kodva zavarta el a maj­mot, majd vécé­pa­pírt tépett és szit­ko­zódva töröl­gette a majom vize­le­tét. Aztán vissza­hát­rált, hogy ismét a vé­cére üljön.

Ekkor kukkantott be a fülke oldal­fala alatt Devil, kíván­csian figyelte a ker­tészt, köz­ben egé­szen bebújt. Alul­né­zet­ből szem­lélte a vé­cé­kagyló felé tolató fér­fit. Külö­nö­sen az a zacs­kó­szerű valami kel­tette fel az érdek­lő­dé­sét, ami­ben ping­pong­lab­dák lehet­tek. Hir­te­len, még mie­lőtt a férfi az ülő­kére eresz­ked­he­tett vol­na, Devil vil­lám­gyor­san fel­nyúlt, s két kezét erő­tel­je­sen össze­csap­va, eldur­ran­totta a zacs­kót.