Büki Attila

Gulácsy-érem

az elmegyógyintézet
belső udvarában csupán egy kőágy
egykori termedben pedig
a vak nap kóricál
holott tegnap még fényes volt
csupa költészet
ott született meg előtted
szerelmes varázslataival a világ
még vásott ecsetedet is
színekkel öltöztette
ahogy az Isten teremtette földet
s az álmaidon túli Nakonxipánt
ma minden kép csak benned
vagy már emlékezetedben se
ma mégegyszer s utoljára
lekottázod párás tükrödről
a Concerto bizzarro-t
az emberi semmiségek grafitfutamát
egy ócska papírlapra
s máris elsuhan életed örökké
ahogy a kettéhasadt világ
a se föld se Nakonxipán