Pethes Mária

szirénének

látványosabban öregszenek vasárnaponként
a lakatlan házak, nehezen viselik az árnyékok
súlyát. agárd a drága! névtelen patakja csörgeti
jégszoknyáját. a város titkaira mint tiszta gondolat,
hó hull, a vers hőmérséklete olvadást jelez.

mindjárt elüti a delet a harang. anyám megterít
egy bárányfelhőre, lesi jövök-e már. egyre kisebb
lesz a galambcsapat, a feledés felhőzete. szürkék
a szürkébe, riadt madárkülönítmény örvénylik
fölfele, csőrükben sóvárgásom szirénéneke.