Büki Attila

Valóság

   az a nap amelyre ébredünk
      utazásaink a zsúfolt vonaton buszon
         a munkánk a munkahelyünk amibe megkapaszkodunk
            a bolt hol kenyeret és tejet veszünk s a behemót áruházak
               hova fűnyíróért permetezőért ezeregy áruért megyünk
                  a bank a pénzgondok
                     a folyton késő boldogságunk – a valóság
   a gyűlések a felcsigáztatások utcai akciói melyek dühítők
      és végül álomtalanítók mert csak a port verik el
         mint a langy esők az aszfaltutakon
            a viták a sutácska érvelések hangjai
               melyek elszállnak a nagyvárosok éhes csavargói fölött
                  a rendőrök a biztonsági őrök
                     akik csak hitetik hogy biztonságot szolgáltatnak
                        a háborúk az értelmetlen kínokat átélők sikolyai
                           s a diktátorok – ez a valóság
   a vizek áramlása a hullámok visszatérő dallama
      a hidak melyek a partok között átvezetik
         a végeláthatatlan idők utasait
            az erdők csendjébe aláhulló savas esők
               az embertemető földrengések
                  s a hegyek gépfegyveresei
                     a véres sáros árkok – a valóság
                        a termő mezőket zabáló földmarkolók
                           az új lakóparkok befirkált betonfalak
                              s a papírhalmokon a hó – a valóság
                                 mindig az a nap amelyre ébredünk