Pósa Zoltán

Elmaradt apokalipszis

Léthe partján
Lobog a lét szenvedélye
A feledés halott éje
Leplet borít az arcára
Megremeg az Isten Háza
Angyaloknak bősz királya
Gábriel jelenti: vége.
Ezt akartuk
Ím reánk tört
A pusztulás örök éje
Halottaink feltámadnak
Egek, poklok találkoznak
Aztán elcsitult az orkán
S még mielőtt
Kitörne az új vízözön
Galamb száll le
Az Ararát büszke ormán.
Enyészetre már megérett
Újjászületésre satnya
Világunk kegyelmet kapott
Megmaradunk, élni hagyott
Minket a Mindenség Atyja
Váteszeit pirongatja
Prófétái renyheségét kárhoztatja
Az ő rejtett büntetésük
Ebben a siralomvölgyben
Ezek közt a társak között
Napról napra tovább élni
Változást sosem remélni