Pósa Zoltán

Savonarola gyermekkora

GAZDÁM A HERCEGPRÍMÁS FEKETE SZEGŐKKEL OSZTOTT BÍBOR PALÁSTJÁBA ÖLTÖZVE TITKON, ESTÉNKÉNT SORSOMON ÉS JÖVENDŐMÖN TÖPRENGTEM. ÁM A BÖLCS ÉRSEK PALÁSTJA SEM VARÁZSOLT BÖLCSEBBÉ.

VAJON ÉN LESZEK-E A MINDENKIT MEGÉRTÉS LANTOSA?

ÉN, AZ ÖRÖKKÉVALÓ FATA MORGANA VÁR TARTÓOSZLOPA VAGYOK, AKI

UGYANAKKOR SÉTÁL IS A NAPMÉZTŐL CSILLOGÓ KASTÉLY FOLYOSÓIN. A TÖBBIEK MÉG KI IS RÖHÖGNEK, AMIÉRT KÉPZAVAROKBAN HALLUCINÁLOK.

ELINDUL FELÉM A SÁPADT HÖLGY, A HERCEGPRÍMÁS NAGYHERCEG FIVÉRÉNEK LEÁNYA A HIGANYHIDEG KERTEN ÁT, S TÉRDRE BORUL ELŐTTEM, KEZEMET CSÓKOLGATVA ÁJUL ELRAGADTATÁSBA

KAROMBA VESZEM A KISASSZONYT, ÁM DIADALMAM ÍZÉT ELVESZI ÖRÖK KISHITŰSÉGEM.

VAJON VÁRAMÉRT SÓVÁROG, VAGY UTÁNAM?

S RÁ KELLETT JÖNNÖM, HOGY AZ UTÓBBI ROSSZABB NEKEM, HISZEN KICSÚSZOTT SÍKOS TENYEREMBŐL DOMBORÚ TOMPORA, S A HIDEG FŰBE ALÁCSUSSZANT

VÁGYAKOZVA FELÉM KAP ÉS A SEMMIT MARKOLJA. SIKOLT, HIÁBA KÍNÁLOM NEKI MAGAM HELYETT A KASTÉLYT, ISZONYODVA ELFUT, S FENNEN HIRDETI, HOGY ÓVAKODJON TŐLEM MINDEN LÁNY.

ELTERJESZTI, HOGY CSÚF, GÖRNYEDT ALAK VAGYOK, PEDIG A TERMETEM GÁRDISTÁKÉVAL VETEKSZIK, LEÁNYSZÍN BŐRÖM EPEDŐ, MINT A NÁRCISZ

S LŐN SÖTÉTSÉG, ELVESZTEM ÖRÖKRE TESTI SZÉPSÉGEM TALÁN HIÚSÁGOM MEGTORLÁSAKÉNT, S MEGLÁTOM A JÖVŐM.

EGY CSILLAG LEHULLOTT, S BÉKÁVÁ KÍVÁNT VÁLNI, TAGADVA TITKOLNI AKARJA, HOGY CSILLAG, AZ ÉG HÍRNÖKE, MENNYBÉLI ANGYAL

ÁM AMIKOR RÁÉBRED, HOGY MINDENKI TUDJA RÓLA, AKKOR MAGA ELŐTT KEZDI REJTEGETNI VALÓDI ÉNJÉT

ELŐSZÖR ADAGOLNÁ A VILÁGOT.

REALISTÁNAK HAZUDJA MAGÁT, MAJD OKKULT GYAKORLATOKAT VÉGEZ

ISZONYÚAN MEGRÉMÜL A HIRTELEN RÁTÖRT ÚJABB HOMÁLYTÓL. ADDIG JÁTSZOTTA A SÖTÉTSÉG FIÁT, MÍG ÚGY MARADT.

DE RÁKACSINTANAK ÉGI TESTVÉREI

MOSOLYOG, MEGNYUGSZIK, MERT ÖRÜL, HOGY SOHA NEM LESZ BELŐLE SZÖRNY, ÁM A REJTŐZKÖDÉSTŐL ÖNFÉNYÉNEK TOMPÍTÁSÁTÓL SZÜRKE HÁLYOG BORUL REÁ, AMIT CSAK EGYSZER LEHET ÁTTÖRNIE EGY BIZONYOS SZERENCSÉS BOLYGÓÁLLÁSBAN, AMI VILLANÁSNYI IDEIG TART.

HA CSAK EGY MÁSODPERCCEL ELŐBB, VAGY KÉSŐBB PRÓBÁLKOZIK, ÖRÖKRE A MAGA TEREMTETTE GŐZGOMOLYBAN REKED.