Pósa Zoltán

ANTIRETRÓ CIKLUS,
avagy a kamaszkor megidézése

1. ALVÓ ARGOSZIAK

JASON MÉG A HALÁL ÉS A LÉT TITKÁÉRT INDULT MESEBELI ÓRIÁSHAJÓJÁN
A BŰVÖS ARGOSSZAL A TENGEREN TÚLI KOLCHISBAN KERESNI AZT AZ
ARANYGYAPJÚT, MELYNEK TISZTA FÉNYE MUTATJA AZ UTAT HÁDÉSZ
SÖTÉTJÉTŐL OLIMPOSZ LÁNGJÁIG DE MÁR KORTÁRSAI ÉS HONFITÁRSAI
KÖZÜL IS LEGTÖBBEN CSAK A KOLCHISI KINCS TALMI SÁRGÁJÁTÓL
ARANYSUGARÁTÓL SZÉDÜLTEN KÖVETTÉK, JASON OLYKOR KÁBÁN NIMFÁK
ÉS SZIRÉNEK ILLATOS CSÁBJÁTÓL KIRÁLYI HATALOM RONTÓ BŰBÁJÁTÓL
NEM TÉRT LE A MENNYBE VEZETŐ ÖSVÉNYRŐL ISTENT MEGTALÁLVÁN
LEMONDOTT A KINCSRŐL, A GYAPJÚ ELVESZETT TALÁN AZ EGYKORI HŐS
ARGONAUTÁK ISTENKERESŐBŐL ARANYCSINÁLÓVÁ ZÜLLÖTT UTÓDAI
OSZTOZTAK MEG RAJTA VAGY MÁR NINCS E FÖLDÖN HISZEN MÉLTATLANNÁ
VÁLTUNK MIND REÁJA, MOSTANSÁG JASONNAK EGYRE FOGYATKOZÓ
IVADÉKAI IS ÖRÖK TÉLI ÁLOM LABIRINTUSÁBAN TÉVEDEZNEK BAMBÁN
ÉS A MESÉS ARGOSZ SEM SZÁLL SOHA TÖBBÉ TENGER HABJAIRA
KIKÖTŐBE FAGYVA PIHEN MINDÖRÖKRE HŰ BARÁTAIVAL VADAKAT BŰVÖLŐ
LANTOS ORFEUSSZAL TISZTA ŐSERŐTŐL ÁLDOTT HERAKLÉSSZEL

2. A VERS SZÜLETÉSE

Pernye Hold-kábulat hasis és szeretlek
Talán kissé fura asszociáció
Betű-pankráció (nem a rím kedvéért)
Száguldok feléd te új apokalipszis
Te színes jövő: RONGY szleng lenge buborék
Izzó folyam melyben lassan-lassan elmerülünk
Csillagvörös szószban szétfőve eltűnünk
De most e látomás fürgén szertefoszlik
Pedig benne vagyunk, mint játékos macska
Ki farkát kergeti, magam előtt látom
Kockák csúcsairól deklamáltok felém
Mind, anyámtól kezdve Anonim ősömig
Az ő krónikáján neveltek holtukig
Tanáraink, kiknek se híre, se hamva
Bölcsességeiknek elhalt a visszhangja
Ők a főbűnösök, bár a diák gyarló
Nem hallgat a szóra, lelke puszta tarló
Mégsem az utókor vétke, ha lusta vagy
Tudjuk, hogy „szó elszáll, az írás megmarad”
Csak a teljesítmény, az isteni szikra
Gyújt fényt a sötétben sziszifuszi szikla
Messzi csúcsára visz, utána alászáll
Időkön átível, ősökig visszaszáll
Aki előttem volt így kerülhet mögém
És én büntetek a távolságért köztünk
És én büntetek a közelségért köztünk
Haragszom reá a konfidenciáért
S borravalót adok, így el kell tűrnie
A véleményemet, pincér én fizetek
Halál-kezdemények csúcsosodnak bennem
Kétség-vesszőcskékké, álompeték felé
Lövik ivarsejtjük élet-váladékát
S megszületett a VERS

3. A SERDÜLŐ NEGATÍV ENTHUZIAZMUSA

ÉN SEM VAGYOK MÁR AZ A „HEJDE”…

szimpla vérerek
arcra csúszott bíbor háló (VIGASZTALD MAGAD)

NEM SZERETNEK MÁR ANNYIRA, MINT…

ma is tíz évvel néztek
zsengébbnek koromnál…
de sajnos öt esztendeje is ugyanennyivel
tehát ifjúi látszataimhoz mérten bár,
mégis vénülök
ennek hidegvérű tudomásulvételétől
már csak hajszál választja el
a bizonyosságot, hogy e földi világban csupán bár,
de én sem vagyok halhatatlan.

ÖT ÉVE MINDEN NŐT…

ma már az alkalmi
és állandó társaságaimból
a hölgyek együttérzését sem
akarom mindenáron birtokolni

Debrecen, 1973. január (24 és fél évesen)

4. LAKÓTELEPI REGGEL

Kaparó lapátok
Hajnali matatás
Monoton és konkrét
Őrjítő antizenéje
Félhülye tévéből szivárgó dallamfoszlányok
Rádiós hangrepeszek rezegnek
Mint szenilis vénember állán a nyál
Evilágra tévedt csecsemő sírdogál
Indulás, a zörgő zakatoló jármű fekélyes gyomrában
Orrba vág a mosdatlan testek, pállott hónaljak romlott húsleves-bélszaga
Előtted az egész holnap homályban vibráló végtelen folyosója
A nyugodt este ígérete nélkül, de te várni se tudsz már
A nyugtalanságra is képtelenül két tűz között araszolván
A megnyugtató útlezárás és a sorsválasztás leghalványabb reménye nélkül

Budapest, Gyurcsány negyedik évében, 2008. április 29-én

5. Punk VERS a nyolcvanas évekről

Aluljáróban állok
Kopott farmeromon külföldiek, konformista magyarok
botránkozó, durva hasító pengetekintete siklik át
Térdem kivillan
gyilkos pillantás döfése űz félhalálba, félhomályba
az alagút padlóján köpések, cigarettacsikk undora, iszonyata tesz
magamat is köztük botorkáló iszonyattá
I lova you, baby - mondanám, ha az önmagát is megvető szájából nem sután hangzana ez önmagunk fölé emelő érzés
TRANSZRA, TRANSZCENDENCIÁRA PEDIG MI ÁLLÍTÓLAG
KÉPTELENEK VAGYUNK
Mégis szeretlek téged, Én piros mezőben fehér köröket táncoló vásári rongy én én én
amennyire tőlem telik csupán
haszontalanul, s játékosan
engem csak te szeretsz, mert pszichés egyensúlyodnak most ez kell:
TE KURIÓZUMHAJHÁSZ ÉLMÉNYVADÁSZ
INTELLEKTUEL...............................
(punkban éjfélkor várlak, te lány, de nem jössz
SOHA MÁR, POE hollóként károgva NEVERMORE)

LINK PUNK
kínai költő verse

Budapest, 1982. április 4.

6. NŐURALOM

Molière fantázia

ÁTTETSZŐ ZAVAROS ÜVEGKOCKA MÉLYÉN
RINGATÓZIK EGY KIS ARANYHAL LEGÉNYKE
KERÜLGETI A ZÖLD MOSZATOT HINÁRT
EGYEDÜL ÚSZKÁL A HABBÁ SŰRÜLT KÖDBEN
JÓL JÖNNE MÁR EGY TÁRS EGY TISZTA NŐ
ÜVEGBÖRTÖNÉT EGY KÖRÖM KOCOGTATJA
VÍZBE DOB EGY SZÉP NAGY KÉK HALAT A GAZDA
BOLDOG ÖNKÍVÜLETBEN A FIÚ MELLÉLEBBEN
ÉS FÖLFALJA ŐT AZ ÚJONC HALLEÁNY