Kui János

Majdnem óda

Erős sóhajt küldök
felhők sűrűjébe,
boszorkányos jeleket
karcolnak az égre.

Mutatványos madárkát
látok kalitkában,
az apró szárnyaska
énekelget bátran.

Megszabadul a fogságból,
hisz a jövőjében,
énekelj csak dalos madár,
kedvet adjál nékem.

Daloddal magamat
talán megnyugtatom,
hiszen nem is igazi
ez az én sóhajom.

Erős hittel élni,
igen, azt akarom,
elűzöm magamtól
öröklött magányom.

Te tanítod nekem,
jobban tudod nálam,
bízni, teremteni kell
ebben a világban.

Nem születik óda,
bár elég közel van,
akárcsak a mesehős,
bízom önmagamban.