Pósa Zoltán

Havaselvi ballada

Elefántcsontszínű sápadt
Beteg kreol román legény
Kietlen hegyi faluban
Cifra oláh templomuknak
Zord tövében agyondíszelt
Koldusszegény kunyhójában
Gubbaszt nappal. Ám az éjjel
Sziklás bércekkel övezett
Völgy mélyére ácsingózva
Lesi a dús-hűs tengerszem
Násfás giling-galang habján
Ringatózó alabástrom
Fehér bőrű, megbűvölő
Tekintetű démon-nimfát
Kinek lelke minden éjjel
Fekete párduc képében
Vérszomjasan megtestesül
Vérszopó, léleksorvasztó
Kínfakasztó vonzó látvány
Létrohasztó lelki járvány
A legény életerején
Élősködik a szörnyű lény
Ezért neve falujában
Sange Moarte, Halott vér
Otthonában csak árnya él
Szép szerelme volt Florica
Tejszín bőrű, karcsú testű
Piros ajkú szűz leányka
Ki volt tűzve frigyük napja
Míg egy szörnyű
Éj utáni pirkadatkor
Démonától visszatérvén
Szívben, testben összetörvén
Jegygyűrűjét
a Halott Vér
A leánynak visszaadta
Szép Florica egyre sápad
Bánatában csontig sorvad
Elfogy lassan és egy reggel
Kiterítve őt siratja
Cifra oláh templom előtt
A falu apraja-nagyja
Sange Moarte megremeg
a hírtől, a siratókhoz
Virrasztókhoz odasiet
Szép Florica rokonai
Késsel rontanának rája
De visszariasztja őket
A Halott Vér elszánt arca
Aki a saját gyűrűjét
A halott ujjára húzza
A leányét visszaveszi
Gyűrűs ujját felövezi
Fekete lovára pattan
Fölvágtat a hegytetőre
S leszáll a vérszívó démon
Tengerszem menti kertjébe
Ahol a fekete párduc
A sátánlány rossz szelleme
Véres cafatokra tépte
A szertefoszlatott testből
Kiröppen a fiú lelke
Visszaszáll a falujába
Florica nyoszolyájára
Menyasszonyát megcsókolja
Ettől a lány újra éled
A két boldogtalan boldog
Szerelmest az öreg pópa
Templomában összeadja
Így lett a halálból élet
Temetésből víg menyegző
A két lélek a mennybe száll
A sok angyal csak muzsikál

Balatonföldvár, 2012. július 24.
Jókai Mór Erdély aranykora
című regényét olvasva