Pethes Mária

Compunctio

Kizárólag az idő meszesgödre állítja meg
a levegőbe merőlegesen hasító jajszót,
a gyermekévek hangjait. A föld nyelve
belevési a kövekbe tökéletlen szeretetünk
szavait. Mosolyok indázzák be a mozdulatot,
miközben kilép a kőből egy boldog gyermek,
ahogy tengerből a tisztára mosdatott csillagok.

Arany inga a Nap, a falakon megtapad a fény.
Bevilágítja a sebezhető várost. Csak a szél
ismeri igazi arcát, amint maga elé mered.
Egy kutya nyomába vegyül egy angyal lépte.
Döbbenetesen nyugodt a horizont. Valahol
itt kezdődnek a végső elválás előtt az utak.
Szívből bánja, aki lemarad. Megbánja,
aki tovább halad.