Pósa Zoltán

Et resurrexit tertia die

I.
Szűkölő lelkecskék

Jaj, a sötét folyosókon
Tudatomnak ezerfelé
Hasadó szita-nyílása
Vezet a haszontalanság
A kis halál kapujához
Félelem-nyilakat lőve
Tudattalan életembe

Ments meg Uram minket örök kárhozattól
Halálos alvások labirintusától
Ébredés utáni kitágult pupilla
Mélyére nyomuló börtönök falától

A múlt pestises halál-képzetétől

Nem ment már meg soha selyempárnáidnak
Rózsaszín huzata, anyám elaltattál

A nagy betegségek krízisét nem éltem át

Csupán a fájó tünetek reggeli
Álmatlanul fázó viszketéseire
Ébredtem, és soha nem tudom már miért
Oszlik apró férgek melegágyaivá
Testem életemnek első szakaszában

Szűkölő lelkecském
Imát emel pajzsul
Az érdemtelenül
Rázúdult szenvedés
Tisztasága ellen
A bűnök megvédnek
A tisztaság aljas
Égető poklától
De nem várok semmit
Ember-tettek külső
Burkán keletkező
Törvényektől, hiszen
Ha ki is lábalnak
Gyilkos szerepükből
Tehetetlenek a
Bűnökben tetszelgő
Végtelennel szemben
––––––––––––––––––-
Én vagyok széthulló
Halálom senkinek
Sorsát nem tükrözi
De ha nem belőlem
Indulunk ki, aljas
Objektivitások
Útvesztője ítél
Tárgyi öröklétre
Előle menekülj
Halálodba, tegyed
Legalább értelmet
Adóan lezáró
Végső pillanattá

II.
Kálváriaút

Jaj, a sötét folyosókon
ezerszemű szörnyek lesnek
tekintetüket csak sejted
bénító sugaraiktól
gonosszá válsz. Mindhiába
nyújtja két kezét a kedves
Menekülnél a halálba
de az értelmet sugárzó
pillanat a végérvényes
értelmetlenségbe torkoll
kísértése szörnyeinket
kiszolgálja. Fordulj el hát
tőle és a vágyakozó
kezekbe temesd arcod
Jaj neked, ha fájdalomtól
repedező homlokodat
hűs simításukra bízod
Üdvözülsz ha földi poklok
kínjaitól megtisztultan
tébolyultan égő torkod
Isten igéjét dalolva
ma is véresre kiáltod

III.
Húsvéti föltámadás

Istenem, segíts, a
vérző horizontra
vér-párzástól bújva

rejtőzöm tisztultan
csendült igéidnek
lehalkult szavába
Szentség és frigytörő
nem leszek, nem rejtem
véres sebeimet el az emberektől
Bűnök útján elért
igazságod megóv
dicstelen haláltól
Az elapadt méhű
meddő elmúlástól
Megment az örökre
eltűnt pusztulástól