Vámos György (hang)

Fotográfia

születtem kilencszázötvennégyben,
én vagyok legelöl, középen
s valószínűtlen fehéren.

– huszonhat év múlva verset írok,

erről a pillanatról itt.

ami látszik csak látszat:
én fogom ölbe Anyámat.

még itt áll, s nedves tenyérrel
szakadást takar kötényén,
szemén viseltes álom.

Apámnak lecsordul szája szélén,
s bőrkabátján tántorog a május.

nővérem később lesz virágárus,

kishúgom még nem csókolták szájon.

pedig e tört pillanat-ágon
– gyöngéden hogy még ne fájjon –
fészke van már a halálnak:

– most repülj! –
mondják egy kigondolt,
sohasem látott madárnak!