Kui János

Hajnal

Halványan pirkad a h,
kék-vörösre rajzolja
a láthatárt.
Felleget sejtet az a,
aztán lágyan
folydogálva jő a j.
Erőt mozgósít az n ,
és megint komor az a.
Friss forrásból
hosszan, simán
gyöngyöz az l.
Időznek, ráérősen,
nehezen vonulnak el.
Úr lesz
a rozsda-hajnal,
ébredj te is fel,
ébredj hát, mozdulj,
álom-morc, ásító
        reggel!