Kui János

inkarnáció

megállapodtam magammal, nem leszek
bátortalan, határozottan állok és várom,
hogy a nem ismert órára megérkezzenek
a megtépázott, merész álmok, megállok
és látom, a hullámokkal áradó érzelmek
csapkodják a nem létező kaput, érkeznek,
benyitnak, s megállnak a terítetlen asztal
körül, kezdődik a szervezetlen tanácskozás,
nyelvek nélkül olyan díszbeszéd hangzik el,
hogy az ismeretlen arcok mind földerülnek,
újabb nem hívott vendéget várnak, érkezése
bizonytalan, ám tudják, hogy úton van, s lám,
hirtelen bekopog a tiszta gondolat, először
velem közli, hogy helyet követel magának