Vámos György (hang)

Vackor

…ha nem volna emlék a fiam,
s ott lennénk mindannyian
a hiánnyá tarolt,

lyukká dózerólt

ceglédi tanyán…

s a halál, mint lusta szolga,
kinek nem volna semmi dolga,
– egy bokor tövében heverne tán,
s csak nézné a gyógyult köldököt hasán…,

és azt sem venné észre,
hogy jönne fütyörészve
a virággal robbanó fák között,
– bőrkabátjába öltözött Apám.

s nem volna holt:

az almafák haván

ott állna Anyám

kötényét tartva,

– hogy hullana belé a hold,

az égi ágról ledalolt alma.

ha nem volna emlék a fiam,
– itt lennénk mindannyian…

(ebbe a versbe csukva.
s tudnánk az édes ízt,
– akár az almacsutka!)